Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)

A debreceni szobrászat és művészeti közélet a századvégtől a XX. sz. közepéig

Somogyi részt vett a debreceni Kossuth-szobor pályázatán. 1908-ban 1000 koronás díjat kapott, továbbjutott, részt vett a szűkebb körű pályázaton, de ezen nem nyert. 1914-ben elhagyta Debrecent. Még kapcsolatban állt egy ideig vidékünkkel: 1925-ben Polgárra, 1927-ben Hajdúszoboszlóra készített világháborús emlékművet. A két világháború közti történelmi szobrászat aránytalanul, s erőszakoltan fejlesztett ága volt a világháborús hősiemlék-szobrászat. Az országnak szinte minden falvában, városában megjelentek a szerény, vagy méretben hivalkodó, többnyire álpatetikus szobrok, oszlopok. Igazán őszinte alkotást alig látni, a háború kritikája pedig a reprezentatív műfajban meg sem nyilatkozhatott. A helyi megrendelők a hősi virtus kifejezését várták el a szobrászoktól. Vidékünkön a hajdúvárosokban elhelyezett emlékművek utalnak erre az igényre történelmi kosztümben megjelenített alakjaikkal, historizáló jelleggel (Hajdúnánás, Hajdúböszörmény). A hősi emlékműveket zömmel helyi szobrászok, kőfaragók és a Debreceni Műkőgyár tervezői készítették. A Műkőgyár önálló tervezője Poroszlai János volt, de Debreczeny Tivadar, Füredi Richárd modelljeinek is gyakran ez az üzem volt a kivitelezője. A történelmi szobrászat feladata a távolabbi múlt jeles egyéniségei emlékének maradandó megörökítése lett volna. Valójában azonban gyakran a helyi és a napi politika szempontjai határozták meg, hogy kinek állítanak szobrot, emlékművet. Háromalakos bronzszobrot helyeztek el Berettyóújfaluban Tisza Kálmán emlékére (Szentgyörgyi István művét), a debreceni tudományegyetem klinikái előtt pedig Tisza István egészalakos szobrát, Kisfaludi Stróbl Zsigmond művét. Szobrokat, domborműveket kaptak Debrecenben és környékén jelentős történelmi és művészeti személyiségek. 1923. október 7-én leplezték le a hortobágyi csárda falán Füredi Richárd Petőfit ábrázoló reliefjét, Nyírábrányban Ábrányi Emil szobrát. Az ún. Mensa Academica tevékenységét egyetlen dombormű reprezentálja Debrecenben: Füredi Richárd műkő kompozíciója, amely XII. Károly svéd király 1714-es debreceni látogatását jelzi. Az Ady Asztaltársaság 1924-es emléktáblát helyezett el az Angol Királynő Bunda éttermében, megjelölve a fiatal debreceni újságíró, Ady Endre kedvelt tartózkodási helyét. Az 1927-ben alakult Ady Társaság Tóth Árpád és Káplár Miklós emlékét örökítette meg Medgyessy Ferenc domborműveivel. Több csoport, társaság vállalkozott tehát szobrok, domborművek elhelyezésére. A Csokonai Kör a két világháború közti időszakban is részt vett e hagyományápoló munkában, de korántsem olyan súllyal, mint a századfordulón. A Kollégiumi Diákszövetséggel együtt rendelte meg a Református Kollégium külső falára kerülő domborművek egy részét, a Kálvin-Zwingli emléktábla, valamint a belső árkádsorra készülő reliefek költségeit azonban már az egyház fizette. A református egyház nagy alakjait, a kollégium jótevőit, tanárait, diákjait ábrázoló reliefek alkotói közt Beck. ö. Fülöp, Medgyessy Ferenc, Pásztor János, Pátzay Pál, Berán Lajos nevével találkozunk a debreceniek mellett. A Speyer-kölcsön összegéből 1928-tól nagyarányú építkezés kezdődött Debrecenben. Ez kedvezően hatott a társművészetek, különösen az architekturális szobrászat fejlődésére. Az új Tisza István Tudományegyetem, a Krematorium és Közte-