Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)

Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata

lyesek, a hétköznap világa felett állók, amit révedező mosollyal önmaguk is éreznek . . . Medgyessy szimbólumokat állít, de ezt is öntudatlanul, nem szándékosan teszi, nem szimbolista művészetet teremt, ... a tartalom állandósága és a formák monumentalitása emeli fel az alakítást olyan magaslatra, hogy valami ősi emberi vonatkozás megtestesítőjévé váljék". S végül Kádár Zoltán érdekes elemzését idézzük, aki két és félezer év művészettörténetének analógiáit vonultatja fel: ,,Az egész csoportozat mélységes nyugalmat, klasszikus hatású harmóniát áraszt. A „klasszikus" jelző annyiban is kifejeződik itt, hogy az egyik férfiakt, a „História" kompozíciójában Medgyessy teljesen kedvelt görög mesterének, az i.sz. előtti V. századi Pheidiasznak egyik művét követte: az athéni Parthenon márvány Diónüszosz-szobrának képe most is ott látható a pesti Százados úti Medgyessy műterem-múzeumban. A behajlított könyöklő bal kéz, az előrenyújtott jobb kar, a felhúzott térdek, a test sajátos szögbe való beállítása - a „História" alakjában mind az antik mintaképre utalnak. A fekvő női szobrok előzménye is érdekes. Első pillantásra esetleg Michelangelo firenzei Medici-síremlékeinek fekvő aktjait idézik, de igazában semmi közük hozzájuk, Medgyessy nem rajongott a nagy olasz szobrászért. Egyszer azt mondta róla Móricznak: „ . . .mintha dinamittal tenné - szétdobta a tagokat". Donner fekvő bécsi kútfiguráinak viszonylag nyugodt térbeállítása bár rokonnak látszik Medgyessyével, mégsem azonos szemléletből fakad - a mester nem szerette a barokk dekorativitását. Inkább idősebb kortársának, Maillolnak remekműve, a Cézanncsíremlék áll közel szemléletben Medgyessy szóban forgó szobraihoz. Csakhogy még ez a mű is dekoratívabb, arcformája pedig archaizálóbb, mint a Medgyessy szobraié." A négy szobor ihlette Boda Istvánt a „Szobrok a téren" és Marconnay Tibort a „Debrecen - Déri-park" című verse írására, dobi Oláh Istvánt, Bihácsy Györgyöt, Menyhárt Józsefet, Bozóky Máriát grafikák készítésére.''

1 C) Debreceni síremlékei és egyéb szobortervei Medgyessy művészetében nagy jelentősége van a sírszobrászatnak. Egyik első méltatója, Farkas Zoltán, különös jelentőséget tulajdonít Medgyessy síremlékeinek, kiemelve bennük az álpátosztól mentességet, a mélyről jövő, őszinte szomorúságot, de mégis életteliséget: „Medgyessyt az ember érdekli, az egyéni vonásokat kerüli, művészete erősen jelképes hajlandóságú. Szobrai nem kapcsolódnak esetlegességekhez, magasan kiemelkednek a mindennapiság fölé, az emberi lét ősi erőit szólaltatják meg. Ez nem csekély időtlenséget ád alkotásainak. Ez az időtlenség pedig fölötte közvetlenné teszi Medgyessy szoborműveinek hatását. Mintha nem a mi korunkat, hanem magát az emberi létet ábrázolná, melyet a mi kis életünkhöz képest végtelennek érezünk, mert múltja és jövője egyaránt a messzeségbe vész. Szellem és test éppen úgy összeforrnak alkotásaiban, mint az igazi művészetben a forma és a tartalom: életté válnak és ennek az életnek Medgyessy áhítatos ünneplője. Ez az áhítat vezeti őt a végtelenség megérzéséhez és ennek legmagasabb fokához talán éppen akkor, amikor a halál világával érintkezik."*'