Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)
Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata
mutatta a terveket s szeretné az emlékművet még szeptemberben, nyugdíjba vonulása előtt realizálni, felavattatni. A gimnázium előtt nyerne elhelyezést a relief. „Az emlékmű alakját, tekintve a két emeletre felnyúló hátteret, magasítani óhajtanánk . . . így benne nemcsak a gyász lenne kifejezve, mint egy síremlékben, hanem a remény és a dicsőség is" - írja, s kifejezi azt a kérést, hogy 5000-400 pengőnél kevesebbe kerülő megoldást keressen a szobrász. Medgyessy áprilisban küldi cl újabb tervét: emlékoszlopot relieffel. Ekkor úgy dönt a választmány, hogy ne csak a gimnázium hősi halottainak, hanem a kollégium elesett tanárainak, diákjainak emlékét is örökítse meg munkája, s az Emlckkertben nyerjen elhelyezést/' 1 Ezt követően két év szünet következett, s az ügy csak 1930-ban került ismét napirendre, és a mű 1933-ban valósult meg szerényebb formában: hősi emléktáblaként. 1930 nyarán Csobán Endre levéltáros, a Kollégiumi Diákszövetség ügyvezető elnöke keresi fel Medgyessyt levélben. Válaszában a szobrász örömét fejezi ki, hogy „a szoborügy mégiscsak közeledik a megvalósulás felé ... ha 2500 P. t tudnak előre biztosítani, én abból el tudom készíteni a gipszmintát. Mire az elkészül, a bronzöntési és kőtalapzat készítési összeg is előkerül, ha esetleg várni kell is rá, nem baj, legalább egy lépéssel tovább jutottunk. - Az előleget azonban csak akkor kérem, ha már a munkát elkezdhetem. - Még majd úgy találnánk járni, hogy a pénzt azt elvertük, de szobornak még nyoma sincs. Na azért ne ijedj meg, csak vicceltem. Nem lehetetlen, sőt valószínű, hogy egy kicsit elmegyek a nyáron az Adriai tengerre hajókázni meg horgászni egy kis kis szórakozás szempontjából. Amikor hazajöttem szívesen fognék a kis hősi szobor munkába. - Várom egyelőre szíves értesítésedet a városi tanács pénzmegajánlási határozata felől." M Még három évnek kellett eltelnie, míg összegyűlt a pénz, nem a tervezett hétezer, hanem a háromezerötszáz. így csak emléktábláról lehetett szó, s nem köztéri szoborról. A megrendelő testület, s annak új képviselői, Karai Sándor, Csobán Endre és Bessenyei Lajos helyeselték Medgyessy relieftervét, de ellenállást kellett legyűrniük. Erről tanúskodik Karai Csobánnak írt 1933 január 16-Í levele: „Bessenyei . . . rámutatott, hogy a M. i kompozíció classikus görög minta nyomán keletkezett nem sablonszerű (Kölcsey S. is meggyőzendő). "^' Az ünnepélyes leleplezésen,május 18-án jelen volt a művész, felesége és édesanyja társaságában. A dombormű költségeihez a Kollégiumi Diákszövetség mellett a Tiszántúli Református Egyházkerület (1000 pengő), Hajdú vármegye közönsége (500 pengő) és magánosok járultak hozzá/' A dombormű felirata: „A kollégium hős tanárainak és diákjainak emlékezeteié. Emelte a Kollégiumi Diákszövetség. 1933." A szintből erősen mélyített bronz relief hét fiatal katonát ábrázol, akik szuronyt szegezve, ágyút húzva törnek előre. A lábak, kezek azonos mozgásritmusa dinamikussá teszi a reliefet. Nem jelenetnek, életképnek (de nem is szabályos „hősi emlékműnek"), hanem a mozgás szinte koreografikus megjelenítésének érezzük e művet, amely - mint Medgyessy relief-
