Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)
Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata
„Tudomány "-t. Mellette a „Régészet"-nek nevezett gyönyörű arcú, kissé megilletődött, elpihenő testtartásé női akt hever. Hosszú fürtös haját sapka borítja, jobb kezében kőbalta fejet tart. Mind a négy akt egy feltételezett középpont felé fordul. Ez az elhelyezés, valamint az azonos gondolatkör teremt köztük kapcsolatot. Az arcok merengő, archaikus mosollyal tekintenek maguk elé, illetve a kezükben levő tárgyakra. A férfialakok testtartása nyugodt, nyújtott, a nőké dinamikusabb: a „Művészet" esetében a kimagasodó tárgy (a szobormodell), a „Régészet"-nél pedig a kar keresztbe helyezése ad mozgalmasságot. A négy allegorikus szobor kap csolódik az épület eszmei rendeltetéséhez, s vizuálisan is elszakíthatatlan része a térnek. Ez utóbbit többen, többször vitatták. Különösen hangsúlyozza az épület és a szobrok jellegbeli ellentétét Nagy Zoltán, László Gyula és Perneczky Géza. László Gyula elsősorban a stílusbeli ellentétre utal, és a szobrok ritmusváltásában, a sorrendiség megváltoztatásában lát megoldást. Perneczky így közelíti meg a kérdést: „Mindig az volt a meggyőződésem, hogy Medgyessy négy nagy figurája sem való a debreceni Déri Múzeum historizáló, neobarokk épülete elé, hanem ha lenne egy a Nemzeti Múzeumhoz hasonló épület, azzal kellene párosítani őket, azzal az architektúrával, . . . mert Medgyessy ereje, masszivitása e kissé vidékies oszloprenddel rokon . . ." r>2 Van igazság ebben a megfogalmazásban, de meg kell állapítanunk, hogy ezeknek a remekműveknek még ez a bizonyos fajta stílusellentét sem árthat. A főszereplő nem az épület, hanem a szoborcsoport. A sorrenddel Medgyessy egyetértett, s a hely jellegével is tisztában volt. Igaz, a város eredetileg kút-, illetve medencedíszeket kért a szobrásztól, de már a minták bemutatása után nyilvánvalóvá vált. hogy önálló, nagy művek és nem díszítmények születtek. Medgyessy nem a múzeum, a Déri tér díszeinek, hanem szülővárosa, Debrecen legszebb szobrainak tervezte a négy heverő aktot. Minden erejét összeszedte, hogy művei méltóképpen reprezentálják Debrecenben. Nélkülük élettelen lenne a tér és az épület. A művek hatását őrzi 1955-ös nagy „Napozó"-ja, valamint a Kossuth Egyetem előtti hat medenceszobor (jórészt tanítványai alkotása). ra Miben állt korszakos jelentősége? Legfrappánsabban első monográfusa Farkas Zoltán és Genthon István fogalmazta meg ezt 1934-ben. Genthon így ír az együttesről: ,, . . . A modern magyar szobrászatnak a szabad ég alá kikerült legelső és sajnos máig egyedüli alkotásai. A heverésző alakok atyafiságban vannak Maillolnak a Tuileriák kertjében felállított Cézanne-emlékével. De míg a francia mester formaalakítása rendkívül élesen mérlegelt, a tömegek szigorú következetességgel kapcsolódnak egymásba, Medgyessy inkább csak érzésben, hangulatban közelíti meg az új ideálokat, felfogása kevésbé architektonikus, sőt még a felületi festőisédről sem mond le teljesen. A lágy, hajlékony kontúrral körülölelt szobrok, önkéntelen, spontán plaszticitása az, ami e műveket érdekessé és értékessé teszi". Farkas Zoltán így határozza meg a művek jelentőségét: ,, . . . Nemcsak méreteikkel, hanem Medgyessy képességeinek koncentrált megjelenése következtében is monumentálisak. Medgyessy mintha meg akarta volna mutatni szülővárosának, hogy nem méltatlan fiát érte megtiszteltetés, valóban kitett magáért, összeszedte teljes alakító erejét . .'. Hatalmas, nyugodt és nemcsak nagyságukkal, hanem megjelenésükkel emberfölötti alakok. Szakrálisak, ünnepé
