Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)

Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata

Kallósnak egy nagykereskedő ismerősében végül akadt egy mecénás, aki kész volt Medgyessy párizsi tanulmányát két éven át lehetővé tenni"

9 - írja Lyka későbbi megemlékezésében. Medgyessy már 1904-ben fejlesztette szobrászi tudását, mint írja: „Kallós meghívott műtermi levegőt színi". Az ösztöndíj történetéről így számolt be szüleinek 1905-ben: ,,Van itt Pesten egy csupa gazdag emberekből álló műpártoló társaság . . . Tudják azt, hogy egy kezdő művészt mennyire akadályozzák előrehaladásában a megélhetésért való küzdelmek s az anyagiak miatt nem tanulhatnak ott, ahol legtöbbet lehetne. Ezeknek ajánlott be engem Kallós már egy hónappal ezelőtt a hazulról felhordott mázolások és tapasztmányok alapján és ezek nekem rendelkezésemre adtak 500 koronát, amelyet fél év alatt hónaponként akartak Nagybányára utánam küldeni. Én pedig ezért tartoztam volna, időhöz nem kötötten, a pénz fejében két-három képet elküldeni nekik, hogy így legalább megrendelésszerűen legyen a dolog. A minap Kallós referált felőlem a t. társaság előtt. Lefesthetett a sárga földig, mert az eredmény az lett, hogy hajlandók az összeget megkétszerezni, de menjek P.ba tanulni."

10 Miért nem gondolt Medgyessy arra, hogy Budapesten tanuljon Stróbl Alajos szobrászati mesteriskolájában? Elsősorban azért, mert Lyka melletti legfőbb tanácsadója, Kallós Ede (1866-1950) Párizsban végzett (mestere H. Chapu volt), s mindenképpen a művészetek e fővárosát ajánlotta a fiatal orvosnak is. Másodsorban: Medgyessy azt sem döntötte még el, hogy festő, vagy szobrász lesz. 1903-ban készítette első szobrait, ezt követően Kallós műtermében dolgozott, de elsősorban a festészet érdekelte. Legelső festményei egyikét húgáról, Ilonáról készítette 1904 táján. Párizsban, a Julian akadémián is a festőszakon kezdte meg tanulmányait, 1905 májusában, Jean Paul Laurens-né\ (18 38-1921) a reprezentatív történelmi festészet fontos képviselőjénél. Mint önéletrajzában írja: „/// kezdődött aztán a kálvária. Nem ismertem a szenet, mint rajzeszközt. . . . csupa kéményseprőaktot szültem . . . egy alkalommal kiállította a mester a rajzomat középre, egy másikéval együtt - Na, most ide figyeljenek! - úgymond . . . ez itt - mutatott az enyémre, - tudja mit akar, de nem tudja megcsinálni. Az a másik nagy könnyedséggel rakja oda - a nem-tudom mit. . . Pár hónap múlva csak annyit mondott: - II comence . . . Kezdi már".

il 1905. május 17-én szüleinek írt levelében már beszámol párizsi életéről, dicséri az Eiffel tornyot, a mesés középületeket és a szebbnél szebb kerteket, a tenger közeli jó levegőt. ,,Az akadémiába délelőtt járunk. Egy híres francia festő tanít itt, én rajzolok most, még eddig meg volt a munkámmal elégedve. Van itt annyi képtár, hogy megnézhetetlen, és szobor annyi, mint élőember otthon. Az én lakásomhoz nagyon közel esik az egyik legszebb múzeum, Paris legszebb kertjében, a Luxemburgi kertben, amely szintén rakva van szobrokkal". 1905. november 30-án, édesanyjának írt leveléből megtudjuk, hogy dolgozik, az orvosi egyetemre is be-bekukkant kíváncsiságból, s már vagy nyolc színházban volt.

u 1906 tavaszáig volt Párizsban, akkor ismét haza kellett utaznia katonai szolgálatra. „Tegnap jöttem vissza Parisba 7 kilónyi többlettel ... és kaptam hallatlan dolgozó kedvet - írja 1906. IX/29-i keltezésű levelében, majd így folytatja: „nem