Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)

A debreceni szobrászat és művészeti közélet a századvégtől a XX. sz. közepéig

Az 1937-es év tízéves jubileumi ünnepségeihez a képzőművészeti osztály nagyszabású kiállítással és előadásokkal kapcsolódott. Kilenc művész mintegy ötven műve közt ott találjuk kegyeletül Káplár két művét, a Társaság soraiba visszatért Holló öt jelentős vásznát, Berki Irma, Félegyházi, Gáborjáni Szabó, Vadász Endre festményeit, grafikáit. 1941 őszén a Nemzeti Szalon meghívására Budapesten szerepelt a képzőművészeti osztály, a kilencvennegyedik csoportkiállítást töltve ki. Csak Holló, Gáborjáni, Senyéi, Berki és Félegyházi szerepelt a törzstagok közül, a többi kiállító meghívott idegen művész volt. A képzőművészeti osztály utolsó nagy szereplése az 1947-es húszéves jubileumi kiállítás volt, amelyen valamennyi egykori (Káplár Miklós, Berki Irma, Vadász Endre, Smurák József) és még élő művésztagtól szerepelt egy-egy kollekció (az alapítók mellett az újaktól: Menyhárt Józseftől, Adler Miklóstól, Bars Lászlótól is). Mint láttuk, a Műpártoló Egyesület és az Ady Társaság képzőművészeti osztálya 1934-ben vált véglegesen külön. 1946-ban így fogalmazta meg az egykori problémákat Toroczkai: ,,A Műpártoló Egyesületnek tagadhatatlan érdemei vannak Debrecen művészeti múltjában ... Ez az egyesület mindenkor kitartott amellett, hogy minden érdemes festőt, vagy szobrászt tagjai közé felvegyen . . . Nem akarom kisebbíteni az Ady Társaság érdemeit . . . tárgyilagosan meg kell azonban állapítanom, hogy az Ady Társaság a múltban közismerten képzőművészeti arisztokrata volt a Műpártoló Egyesület demokrata színvonalával szemben". Ha most, pár évtized múlva igazságot kell tennünk, el kell ismernünk, mindkéc társulat erényeit: a Műpártoló Egyesület jó szervező munkáját, s vezető művészeti tehetségét. Ami a „demokrata szemléletet" illeti: ez vezetett felhíguláshoz, míg az Adysoknál az „arisztokratizmus" ezt megakadályozta. Az Ady Társaság aktív tevékenységet folytatott 1945-48 között, s egyértelműen állt az új rendszer mellé. A Műpártoló Egyesület viszont ténylegesen már nem tevékenykedett a felszabadulás után. Formálisan 1950 körül szűntek meg ezek a körök, egyesületek, s minisztériumi rendeletek értelmében átadják helyüket a különféle szövetségeknek. Ellentmondásosan fonódott egybe az Ady Társaság és a Művészek Szabadszervezete képzőművészeti csoportjának tevékenysége a felszabadulást követő években. Mint ismeretes, 1945 nyarán alakult meg a Magyar Művészek Szabadszervezete képzőművészeti szakosztálya. A vidékiek érdekképviseletére létrejött a szakosztály „Vidéki Szervezetek Országos Központja", amely 1945. szeptember 15-én adta ki általános irányelveit: „Mind a kiállításoknál, mind az előadásoknál arra kell törekednünk, hogy minél nagyobb körben, elsősorban a dolgozók körében terjesszük a művészetet". A vidékiek titkára Toroczkai Oszwald, a Debrecenből Budapestre költözött festőművész volt, aki már 1945 őszétől sürgette a debreceni csoport megalakulását, ill. a debreceniek minél nagyobb számú jelentkezését a szervezetbe. A debreceni csoport viszonylag később, 1946. március 31-én alakult. A megjelentek Menyhárt Józsefet választották meg titkárnak. A csoportgyűlések témája részben a kiállítások előkészítése, értékelése, részben a különböző szervekkel, intézményekkel történő kapcsolatteremtése, tartása, megbeszélése. Gyakran foglalkoztak az anyagbeszerzés gondjaival, a tüzelőellátással, lakás- és