Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)

A debreceni szobrászat és művészeti közélet a századvégtől a XX. sz. közepéig

ki az épület eszmei rendeltetését, szellemiségét, tevékenységét. Századunk első felétől kezdve Debrecen egyre inkább a szobrok és a szép szobrok városa lett. Szólnunk kell még két, évtizedeken át működő debreceni művészeti egyesülettől, amely Medgyessy debreceni kapcsolataiban, így vagy úgy (épp ellentétes módon), szerepet játszik. Az Emlékkert Társulat után, a Csokonai Kör mellett, a következő művészetpártoló, kör, az 1901-ben alakult Debreceni Műpártoló Egyesület célja, az alapszabály szerint: ,,a hazai képzőművészet minden ágát felkarolni, szellemi és anyagi érdekeit előmozdítani, a műízlést nemesíteni és a műszeretet terjeszteni" . . . ezért a társulat „kiállításokat rendez műtárgyakból, ezek eladását közvetíti: hazai művészektől műtermékeket vásárol, s tagjai közt kisorsolja". Az egyesületnek 220-260 tagja volt: köztük műértők és laikusok, városatyák, asszonyaik, lányaik és tíz-tizenöt művész. A városi tanács 1908-tól évi ezer korona segélyt utalt ki a Műpártoló Egyesület támogatására. Az Országos Képzőművészeti Társulattal közös kiállításokat a városháza dísztermében rendezték. 1903-ban amatőr tárlatra is sor került. Az egyesület alelnöki, vagy igazgatói tisztét képzőművészek látták el, de tekintélyes szerepet kaptak a választmányban is. Részben a Műpártoló Egyesület korai tevékenységéhez kapcsolható Hollósy Simon letelepedési szándékának segítése 1908-10 között. 1908-tól a választmányi üléseken állandóan napirenden volt egy általa vezetett festőiskola ötlete, művészház, művésztelep létesítése. Amikor Hollósy tanítványa, Toroczkai Oszvald Debrecenbe költözött, megindult a konkrét levelezés, tervezgetés. Hollósy 1909-ben programot, költségvetési tervet készített. A város azonban nem tudta teljesíteni az anyagi kívánalmakat, így a csoport Técsőre költözött. Leszámítva az 1911-es tárlatot, amelyen kizárólag helyi művészek szerepeltek, a hanyatlás jelei mutatkoztak az egyesületben. A tízes évek stagnálása után 1922től következett a fellendülés. Toroczkai Oszvald igazgató és Senyéi Oláh István titkár dinamikusan, invenciózusan intézkedett, s ötleteinek, jó szervező munkájának köszönhetően nagy változás történt. Az egyesület önállóan, saját tagjai munkáiból rendezte vándorkiállításait a hajdúvárosokban és Nyíregyházán. Egyre szaporodtak a tárlatvezetéssel kísért kiállítások, ill. a cigányzenés tárlatok. 1924-re olyan erők tömörültek a Műpártoló Egyesület köré, mint Gábor jani Szabó Kálmán, Borsos József, Hrabéczy Ernő, (dobi) Oláh István, Bánszky Tamás, Király Jenő, s egyre inkább aktivizálódott Holló László, Senyéi Oláh István. így vált lehetővé, hogy 1924 novemberére megnyílt az első vidéki Művészház a Szent Anna utcán, egy fényképész műteremben. A Művészházat az ugyancsak 1924-ben alakult Debreceni Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete irányította. Igazgatója Toroczkai, titkára Senyéi volt. Két és fél év alatt tizenöt egyéni, illetve csoportos tárlatot rendeztek. Ez a helyiség közös grafikai műhely és műterem lehetőséget jelentett a debreceni és megyei alkotóknak, de az érdeklődő amatőröknek is. Gyakoriak voltak az előadások, tárlatvezetések, s rendszeresek az esti aktrajzolások, tanfolyamok. 1927. május i-én bezárta kapuit a Művészház. Működésének anyagi alapja kiapadt. A közel hároméves munka nagyhatású, s évtizedekre kisugárzó jelentőségű volt. Alapját képezte annak a sokszorosító grafikai tevékenységnek, amely Debre-