Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)

A debreceni szobrászat és művészeti közélet a századvégtől a XX. sz. közepéig

Debrecen és Hajdú-Bihar megye viszonylag szegény XIX. századinál korábbi plasztikai emlékekben. Leszámítva az egyházi épületek díszeit, faragványait, csak töredékekből és leírásokból következtethetünk az épületekben és tereken lévő egykori képzőművészeti alkotásokra. De a XIX. század elején is vontatottan népesültek be Debrecen terei, temetői, épületei. Jellemző, hogy 1830 körül fel sem vetődött Csokonai Vitéz Mihály sírjának szoborral való díszítése. Meglepő viszont, hogy gazdag épületplasztikai díszt kapott a Református Kollégium Péchy Mihály által tervezett főhomlokzata. Leszámítva Dosnyai Károly és Oláh György szerény kisplasztikái tevékenységét, a debreceni szobrászat XIX. századi története idegen művészek nevéhez köthető. Az első profán jellegű köztéri szobor Marschalkó János „Haldokló oroszlán" c. honvédemléke. Ugyancsak az ő munkája volt a debreceni színház egykori épületplasztikai díszítése. A szobrok elhelyezését társadalmi igény eredményezte. A debreceni Polgári Kaszinó egyik legtevékenyebb, európai látókörű tagja, Csanak József kereskedő már 1859-ben felvetett szoborterveket. 1861. október 20-án alakult meg az Emlékkert Társulat, amelynek célkitűzése: „a főiskola előtti pusztatér szépészeti és egészségi szempontból növényzettel beültetése és oly kies hellyé változtatása, hol méltósággal állhassanak olyan emlékszobrok, amiket a hálás nemzedék koronként emelend a haza és tudományok körül érdemeket szerzett és elhunyt nagy fiainak". Első ténykedésük a szabadságharcos, ún. honvéd emlék állítása volt. Ismeretes, hogy Debrecen, a „szabadság őrvárosa", Kossuth 1849-es tartózkodási helye és a detronizálás színhelye volt, de itt zajlott le a tragikus kimenetelű, sorsdöntő augusztus 2-i csata is. A honvéd emlékre még a kaszinó írt ki pályázatot, a beérkezett rajzok közül Komlóssy Imre haldokló oroszlánt ábrázoló művét fogadták el. Ehhez kértek Pestről kőfaragót, aki már az Emlékkert Társulat megbízásából készítette el a monumentális művet. Marschalkó János, a lánchídi oroszlánok tervezője már 1861-ben elkészítette sóskúti kőből faragott művét, de csak a kiegyezés évében, 1867. augusztus 2-án helyezték el a kollégium előtti tér közepére, ahol 1899-ig állt. Bár országos visszhangja volt e szobornak is, az Emlékkert Társulat tevékenysége igazán a Csokonai-szobor révén vált általánosan ismertté. A pénzgyűjtés már 1862-ben megkezdődött. 1866-ban kezdtek Izsó Miklóssal tárgyalni. Izsó 1866 decembere és 1867 augusztusa között Debre-