Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

Írók, művészek, kritikusok Munkácsy Krisztus-képeiről

annál zavaróbbak viszont a hanyatlás nyilvánvaló jelei, az akadémizmus normáitól is elmaradó mesterségbeli fogyatékosságok. A Golgota - a keresztre feszítés nagy panorámája - ismét Wanamaker tulajdonába került, az Ecce homo, Munkácsy legutolsó befejezett képe viszont olyan időkben született, amikor Munkácsy árfolyama már mélyre zuhant, és az impresszionista festmények Amerikában is meghódították a gyűjtőket. A kép így - ha kissé késve is, de megnyugtatva a közvéleményt, amely a Krisztus Pilátus előttöt Magyarországon szerette volna tartani - Debrecen város tulajdonába került, és mindmáig mint valami színpadi felvonásvég - egy terem zárófalán függ." PERNECZKY GÉZA: MUNKÁCSY MIHÁLY. 1970. 34- 37. „... Munkácsynál a sors, a bűn, az erkölcsi probléma határozottabban társadalmi természetű, bonyolult, megoldhatatlannak látszó ellentmondás, amellyel ő nem tud mást szembeállítani, mint az alak népi heroizmusát, bukásában is tragikus erkölcsi emelkedettségét. Munkácsy képein a betyárok, a csavargók, vagy akár Krisztus alakja, szembeszegülés a korral hősies, prófétai magányosság, amely nem érhet célt. ... a Milton vagy a Krisztus-képek főalakjai milyen mély rokonságban vannak a Siralomház betyárjával: mindegyik a »hős« eszméjének allegorikus kifejezése. Munkácsy, ha kerülő utat téve is, de eljutott a Miltonhoz. Hiszen az alakok jellege, a bennük kifejeződő eszme, a nagy sorsproblémák szemlélete közös mindegyikben. A Milton vagy a Krisztusképek fő mondanivalója tehát Munkácsy művészetében nem jelent semmiképpen sem merő újdonságot, az életmű hirtelen megtörését vagy a szándékok ötletszerű félrekanyarodását, hanem visszatalálást a korábbi törekvésekhez. ...Munkácsy nem a múltban élt, hanem a jelenben, nem a múltat akarta reprodukálni, hanem a kortárs emberről volt mondanivalója. Humanisztikus elképzelései az igazság és a hamisság ellentétéről - amelyek lényegében plebejus tárgyú képeinek is a magját képezik - serkentették arra, hogy a bibliai témákhoz forduljon: hiszen itt feltalálhatta azokat a mély emberi konfliktusokat, amelyek minden időben felgyújtották művészi invencióját..." VÉGVÁRI LAJOS: MUNKÁCSY MIHÁLY. 1983. 68-70. „(Február 24. reggel 9 óra 45perc.) Helyszín: a New York-i Sotheby's műkereskedőház (alapítva 1744-ben). A tömeg (meglehetősen felbundázva, felékszerezve, fel-aranymandzsettagombozva) sorban állt egy asztalnál, és a sor igen lassan haladt. Finom, diszkrét, fiatal nők vallatták egyenként a licitálni szándékozókat. Elkérhetném a jogosítványát? Tudna adni két nagyobb hitelkártyát? American Express, Visa, Master Card, Diners Club, ahogy óhajtja. Vásárolt műkincset a múlt esztendőben? Vett-e már műtárgyat a Sotheby's árverésén? A további kérdéseket nem vártam meg, elindultam a helyettes igazgatóhelyettes keresésére. És egyszer csak ott volt a két kép. A két Munkácsy. Az árverési terem falát takarták. Óriási - 28-30 négyzetméteres, garzonlakás alapterületű - festmények. Ugyanazok, mint amiket a Nemzeti Galériában őriznek, és mégis mások, nagyobbak, teljesebbek, véglegesebbek. Két kép: Krisztus Pilátus előtt és a Golgota. A Pilátus van jobb állapotban (még az ablakon kívüli táj színei is élénkek, s kéklik az ég), de a Golgotával sincs különösebb baj. A tulajdonos, a philadelphiai John Wanamaker Inc. vigyázott rájuk. A festményeket hónapokon át zöld bársonyfüggöny takarta, húsvétkor mutatták csak be a nagyközönségnek. A „Wanamaker" nemcsak dúsgazdag család, hanem áruház is Philadelphiában, s itt lehetett a böjt és a feltámadás hetében megtekinteni a Munkácsy-műveket. Az áruház már nem családi tulajdon, átvette egy részvénytársaság, s most kiárusítják a Wanamakerek képtárát. A mai árverésen - a háromszázhetven közül - 16 festményt ők adnak el. Azt a művet is (az osztrák Hans Temple alkotását), amely Munkácsy Mihályt a Krisztus Pilátus előtt festése közben ábrázolja, így aztán a Pilátusos festmény kétszer is kalapács alá került ezen a napon, hiszen a szép fejű Munkácsy mögé (körülbelül másfélszer egy méteres nagyságban) Hans Temple megint csak odafestette a képet. Hogy került a két Munkácsy Amerikába? Egy múlt századi Wanamaker révén, aki sokáig Párizsban élt, szerette a festőket, és gyűjtötte a képeket. Utódait az áruház rövidáru és egyéb osztályainak fejlesztése jobban érdekelte, mint a képzőművészet. A gyűjtemény nem gyarapodott, csak a bevétel. (Ez nem hiba, csak tény.) A festményeket viszont rendben tartották. Most, a legújabb generáció már az áruház gyarapítására sem ügyel. Kiveszi a pénzét. Minden eladó (helyesebben eladatott): áruház, képtár. Jön végre a helyettes igazgatóhelyettes, Benjámin Doller. Fiatal, szemüveges, félhoszszú hajával olyan, mint egy zongoraművész. - Magyar sajtó? Ja, tudom. Most dolgom lesz az aukción. Kér katalógust? Kérek. A Pilátus az 57., a Golgota az 58. tárgy - a jegyzékben. (11 óra 52 perc.) Az árverés kilencvenhét perce folyik. Pontosan kezdték. A kalapácsos