Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

Munkácsy hármasképe a Passiójelenetek sorában

68. Krisztus és Pilátus. Részlet az Ecce homóbó\ ben. Az 1896-1928 közötti utaztatás, a többszöri szakszerűtlen restaurálás ugyan megviselte, de az 1965-68 között végzett szakszerű restaurálás, majd a terem légkondicionálása sokat javított e nagyméretű aszfaltbitumen alapú festmény állapotán. A nagy kép (450 x 650 cm) szinte minden vonatkozásban gyengébb az előző kettőnél: színvilága fagyos, fáradt, fakó (már 1896-ban is ezt írták róla!), szerkezetileg azonban összefogottabb a Golgotánál. Maga a helyszín zárt: a törvénykezési palota udvarán játszódik a dráma, árkádos udvarbelsőben tűnik fel a hetvenhárom életnagyságú alak. Krisztus ugyan nem középen áll, hanem a megemelt oszlopos erkélyen, de kétségtelenül központi alak, Poncius Pilátussal együtt. Ez a második találkozása a helytartóval, közben megostorozták, vörös köpenybe öltöztették, töviskoronával látták el, jogarként nádszálat kapott. Arca beesett, meggyötört, tekintete megtört. (Munkácsy legutolsó drámai portréja a békéscsabai múzeumban található önarcképszerű Krisztus-fej.) Rá mutat, őt mutatja be a népnek a vörös szegélyű fehér tógában álló Pilátus, rá szegeződik minden szem, de az ő tekintete nem válaszol, az égre mered. Az emelvény alatt hömpölyög, hullámzik a tömeg, az indulatokat semmi sem fékezi. Az egymásba érő mozdulatok, a heves gesztusok mozgást, drámaiságot érzékeltetnek. Karok, öklök, hátak csapódnak össze, egymást érik a különböző érzelmi állapotban lévő (szitkozódó, megdöbbenő, gúnyolódó, feleszmélő, tiltakozó) emberek. Az ujjongó, ugrásra kész férfiak támadó, széles mozdulatai mellett a nők gesztusai finomabbak: elöl, az oszlop lábazatánál lévő, kezeit kulcsoló Bűnbánó Magdolna féltést, védelmezést árul el, a gyermekét tartó anya szájához kapott kezével a visszarettenést érzékelteti. A bal sarokban idős koldus-