Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

Munkácsy hármasképe a Passiójelenetek sorában

A színvázlat figurái bitumennel kontúrozottak, lazúrosán színezettek. A jelenet természeti háttere felvillantja Munkácsy kolorizmusának gazdagságát: megragadó a vörösbe forduló égalja és a drámaiságot sugalló felhőzet megfestése. A Magyar Nemzeti Galériában levő 216x336 cm-es változat 1884-ben készült, a fáradt, beteg, hajszolt Munkácsy és segédei festették. A kép jelenlegi állapota azt sejteti, hogy más jellegű bitument használt a festő, s ez erősen elnyelte színeit. A kompozíciót kritikák sorozata érte már 1884-85-ben, joggal. Míg az első festménynek zárt tér, a törvénykezési terem a színhelye, a Golgotáé a Koponyák hegye. Ott az adott tér is segített összefogni a kompozíciót, itt a hatalmas természeti kép szinte elnyeli a csoportokat. Az első kritikák is kifogásolták, hogy tulajdonképpen két részből áll a kép: a Kálvária-csoportból és az eltávozó tömegből. Nem véletlen, hogy Munkácsy később négy-öt változatban is feldolgozta a Kálvária-részt. A legjobb változat, a drezdai feszület, sajnos elpusztult. A Kálvária-dombon áll a három kereszt, a középsőn feszül egy szép testű férfiakt, Jézusé. Körülötte térdelnek hívei, s mögötte hullámzik a távozó tömeg. Van, aki kételkedik, tépelődik, mentegetőzik, vagy közönyösen megy el. Alig látható szálak kötik össze a keresztre feszítetteket és a tömeget: a hóhér lajtorjája, a fegyverek és a másik szélről visszatekintő arab lovas. A legizgalmasabb alakok ők, valamint a bal szélen futó, menekülő, titokzatos férfi, és a megdöbbenve vitatkozó két farizeus, a megrendülő centurio. Ők lehetnek az ébredező lelkiismeret jelképei. Az izgalmas, lélektanilag szépen motivált figurák mellett jellegtelen, kidolgozatlan alakok is előfordulnak a képen. A gesztusok, mozdulatok egy része patetikus, beállított: sok például a kezét kitárva csodálkozó alak. 65. Álló alak. Tanulmány a Golgotához. 1882