Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

Egy válságos évtized (1887-1896) Az Ecce homo keletkezése és elfogadtatása

1895 őszén az a hír járta, hogy Munkácsy hazatér. Felesége semmit nem tudott, Munkácsy írta meg neki, mi volt a mendemonda alapja. Mint 1895 novemberében, Párizsból írt leveléből megtudjuk: felkereste egy „álkövet", Fittler úr, és azt tudakolta tőle, hogy „mi tenné boldoggá pátriájában"? A Fittlerrel folytatott párbeszédet így írta le: Beszélnek egy szépművészeti felügyelői címről, melyhez egy miniszterhez járó méltóság és fizetés járulna, teljes megszervezése egy háremnek, mely a zseni dicsőségét zengené és megédesítené álmát stb. stb. De a világért sem kívánná41. A Nemzeti Múzeum 1896-ban nak tőle semmi adminisztratív munkát, mely ihletését zavarná, benne hagynák szeretett bitumenjében, és hogy ezt egy miniszterelnöki fizetéssel honorálnák. Ugy-e milyen szép jövő? De én röviden elűztem ezt a szép álmot, és azt mondtam neki, hogy adjanak nekem egy akadémiát, amelynek én volnék vezetőmestere, és én úgy jogom igazgatni, hogy elvágja vagy legalábbis úrrá legyen az impresszionizmus beáramlásán stb.

b0 A levél hangvétele könnyed, ugyanakkor gúnyolódó, ez az utóbbi kijelentés kínosan idejétmúlt 1895-ben, amikor már nemcsak az impresszionisták, hanem a posztimpresszionisták is győztek Európa-szerte. Nem csoda, hogy otthon ellenérzéssel fogadták a hírt. Legnagyobb ellenfele, Székely Bertalan, megvitatta a Munkácsy-ügyet a Nizzában tartózkodó Zichyvel, aki tárgyilagosan válaszolt neki 1896. február 2-án írott levelében. „Liszt Ferenc = Munkácsy! Mindketten ezreket adományoztak nemzetüknek - nagy hírt szereztek nevüknek - a Siralomház, Krisztus Pilátus előtt és a Milton maradandó érdemű művek maradnak. A mi nemzetünkhöz illő, hogy ilyen kitűnő hazánkfiait vén napjaikra szükségelni ne engedjük. Liszt jellemében csodálatos, mert első virtuozitása mellett megvolt még a művészi nagylelkűség is. Ő volt Chopinnak, Wagnernek Apostola, és későbbi nagy hírük megalapítója. Munkácsy határozatlan jellemében az ego mindenekfelett uralkodik. Ezen gyengeségét az őtet über alle Gránzen szerető neje és reclamistája Sedelmeyer felhasználták, kiaknázták. A nő a párizsi szappanbuborékos megjelenésre és reprezentációra, a másik pedig saját hasznára. Sedelmeyer betételét a kockáztatott vállalatból óvatosan visszavette de a mi szegény Munkácsynk, ha az ő ide vergődött francia barátjai igazat mondottak - alighanem megbánja engedékenységét. 16 évvel fiatalabb nálam, de utolsó fényképe után biz'Isten Apámnak is beillene."

61 Zichy tudta, hogy egykori barátja, majd ellenfele ereje kimerülőben van. Tapintatát mutatta, hogy úgy nyugtatta Székelyt, hogy egyben védte Munkácsyt. (Pár hónap múlva le is rajzolta egymás mellé a beteg Munkácsyt és a festő ifjúkori képét.) Zichy levelének tartalma és az otthoni vélekedések fülébe jutottak Munkácsynak, s egy hónap múlva, 1896. március 7-én ezt írta Telepy Károlynak: Az a hír, hogy hazatérésem annyi megbeszélésre