Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

A két Krisztus-kép diadalútja (1882-1888) Munkácsy Amerikában (1886)

Ez a megállapítás igaz volt. Az ismeretlen fiatalembert, annak idején, Düsseldorfban meglátogatta John R. Tait újságíró és Will­staek vasgyáros. A milliomos 1870-ben meg­vásárolta és Amerikába vitte a Siralomházai (később a philadelphiai Academy of Fine Arts féltett kincse lett), a Milton pedig a New York-i Lenox Library termét díszítette 1879­től, miután Róbert Lenox Kennedy megvásá­rolta a nagybátyjáról elnevezett könyvtár szá­mára. Csendéletek, szalonképek sora volt már New Yorkban William H. Vanderbilt, William Astor, Henry G. Marquand, August Belmont, Moris K. Jesup, Hilton, Fred Blu­menthal, C. J. Osborn, O. D. Munn, Róbert Stuart tulajdonában, W. E. Waltersnél Balti­more-ban, Gibson (Philadelphia) és Rice (Boston) gyűjtők, milliomosok otthonában. 1881 áprilisában egy nagy tanulmány je­lent meg a The American Art Rewiew-ban John R. Tait tollából, több festmény, rajz rep­rodukciójával, Munkácsy arcképével. Tait át­tekintette Munkácsy életét, és leírta az Ameri­kában található művek egy részét. Nem akármiért vitte tehát Sedelmeyer Munkácsy-kiállítását Amerikába, súlyos mil­liókat remélt. A művészt is biztosította: nagy­szabású és jól megfizetett portrémegrendelé­seket kap odaát. Sedelmeyer megtalálta a szá­mítását, Munkácsy kevésbé. A műgyűjtő nagy propaganda-hadjárattal előzte meg és kísérte a kiállítást. Már a hetve­nes évek végétől kiépítette kapcsolatait az amerikai sajtóval, erre példa a The Baltimore Sun, a The New York Herald és a The Ame­rican Register 188l-es párizsi tudósítása, s az utóbbi célzása: reméli, hogy a nagy kép egyik hazájabeli híres gyűjtő tulajdona lesz. A nép­szerűsítést célozta a Bukovics Ernő által írt és szerkesztett katalógus, ill. könyv. Ez a repre­zentatív album a Krisztus Pilátus előtt című MUNKÁCSY aukki kában. 26. Jankó János karikatúrája a diadalmas amerikai útról. 1886 képet elemezte, Munkácsy életrajzát, az 1881-85 között megjelent angol, francia, né­met, svéd, norvég nyelvű kritikákat, valamint reprodukciók sorát tartalmazta, köztük egy műlappal: a Krisztus-fej rézkarcú változatá­val. Sedelmeyer már november elején áthajó­zott a festményekkel és könyvekkel, s meg­kezdte a kiállítás előkészületeit. Munkácsy is követte őt november 14-én, a La Champagne postahajón. Keservesen meggyötörte a tizen­öt napos tengeri út, de fényesen kárpótolta a fogadtatás, amelyben része volt a kinn élő magyarok spontán lelkesedésének. Úgy vár­ták és köszöntötték, mint annak idején Kos­suth Lajost. 1886. november 19-én nyílt meg a kiállítás New Yorkban, a 23. utcán lévő Old Taber­nacle kiállítótermében. Munkácsy így szá­molt be feleségének az eseményekről: „Drága Cilikém, megérkezésem óta annyira megrohant a társaság és mindenféle dolog, amit te megér­tesz, hogy lehetetlen volt eddig írnom. E pilla­natban Sedelmeyer úrnál rendezkedtem be, szemben kiállításommal, és írás közben az ab­lakon át szemlélem a mozgalmat, mely szemem előtt gördül le, mert a meghívottaknak szóló ki­állítás két órája nyílt meg, és a Rochefoucauld utcai jelenetek nagy megelégedésre megismét­lődtek, de természetesen nem vagyok jelen. It­ten állok, nem hogy gyönyörködjem a jövő-me­nőkben, de hogy egy hölgy távozását megvár­jam a kiállításról, akivel találkám van, hogy elmenjünk szabónőjéhez ruhát rendelni arcké­péhez. " Láthatjuk, a siker ellenére Munkácsy feszí­tett ütemben dolgozott. Már a megnyitó nap­ján hozzákezdett egy női arcképhez. Láthatod tehát, hogy nem vesztegettem az időmet, ha már itt vagyok. Tehát egy arcképet festek há­rom gyermekkel genre-képszerűen... Ne be­szélj senkinek se az itteni árakról, azt jogom mondani, hogy 80 000-t fizettettem magamnak (valójában 50 000-t kapott) - írta november 19-én, 25-én pedig arról számolt be, hogy ja­vában festem a csinos és nagyon elegáns hölgy arcképét, de nem drágán... Tétovázok egyebet is vállalni, mert félek, hogy késleltetne az eluta­zásban, de mindemellett alighanem még egy arcképet fogok festeni. Sok rendelésem van, de egy időre itt kellene maradnom, és ehhez sem­minemű kedvem sincsen. A tegnapelőtti ban­27-30. Munkácsy amerikai portréi

Next

/
Oldalképek
Tartalom