Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

A Krisztus Pilátus előtt és a Golgota keletkezése és elfogadtatása (1879-1884)

22. Liszt zongoraestje. 1886 (Frédéric Régamey) fehér hajával a zongoránál, amellyel elvarázsolta az egész világot. Az egész terem felállt, a lelkesedés leírhatatlan volt. Miska és Liszt megölelték egymást, mélyen, elérzékenyedve. Oh, milyen ünnepség volt... Ez két nagy magyar művész diadalünnepe volt. Minden esténket a nagy mesterrel töltjük, vagy nálunk, vagy ott, ahol ő van, ahová minket is meghívnak. Elmúlt vasárnap a Chátelet-hangversenyen boldogan voltunk Liszt páholyában. A zenemű után, amelyet tiszteletére játszottak, az egész terem felállt, éljen Lisztet kiáltott. Meg kellett magát mutatnia, sőt le kellett mennie a színpadra, ahol ünnepelték. Ez fölséges volt, ilyesmit még sohasem láttam. Mi hátravonultunk a páholyba, és könnyeztünk, annyira meghatódtunk. ... Miska megkezdte arcképét, amely pazar. Micsoda képmás! ha így folytatja. A mester pénteken és szombaton és hétfőn fog ülni neki, tehát minden napunkat együtt töltjük."

30 A március 23-i estélyről minden párizsi lap közölt fényképet. Liszt körül álltak a társadalmi élet kiválóságai, valamint Munkácsy, Saint-Saéns, Gounod, Daudet. Március 25-én a Saint-Eustache-templomban mutatták be Liszt Esztergomi miséjét, később pedig, a Trocadéróban, hétezer ember ünnepelte az Erzsébet-legenda szerzőjét. Kísérői között volt a Munkácsy házaspár. Munkácsy eközben állandóan figyelte az agg művészt, és elkészült egyik legjobb portréjával, a Liszt-arcmással. Áprilisban Cécile elkísérte Lisztet Londonba. Munkácsy szerénységre intette feleségét: Jól használd ki ott-tartózkodásodat. De vigyázz, hogy illusztris barátunk dicsfényének ne menj nagyon a közelébe, nehogy azt higgyék, hogy sütkérezni akarsz sugaraiban, tehát tapintatos és tartózkodó légy. Örülök, látva, hogy angol szaktársaim megbecsülnek (a Golgota londoni és angliai diadal-