Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

A Krisztus Pilátus előtt és a Golgota keletkezése és elfogadtatása (1879-1884)

felügyelete mellett - megkezdődött a nagy kép felállítása a régi Műcsarnokban. Egy hónap alatt kilencvenkétezer látogatója volt a nevezetes kiállításnak, amelyről a közönség, a főpapok, a „hivatalos" Magyarország a legnagyobb dicséret hangján nyilatkozott. A kritika megoszló volt, egyes cikkek kifogásolták a szerkezeti és tartalmi kérdéseket (azt, hogy Krisztus itt nem a középpont). A festők egy csoportja nyíltan bírálta Munkácsyt a bemutató hatásvadász eszközei miatt. Aggházy Gyulának az őszi tárlaton szereplő Munkácsy fogadtatása a Műcsarnokban, 1882. február 19-én című képét nemcsak azért marasztalták el, mert iskolai munka, hanem mert „jelentéktelen, történelmietlen" témát választott, nyilvánvaló „udvarlási" szándékkal. Nem használt Munkácsy jó hírének, hogy másik alkotása „ponyvára került": a Krisztus Pilátus előttről készített panoptikumi csoportot éppen ekkor mutatták be Magyarországon. Ehhez - akár közvetlenül, akár Sedelmeyer révén - Munkácsy kétségtelenül engedélyt adott. Veltée, a bécsi állandó történelmi kiállítás igazgatója egy kb. ötvendarabos panoptikumkiállítást vándoroltatott 1884-85ben, Londonban, Párizsban, Bécsben, Budapesten, Debrecenben. A viaszalakos gyűjteményben - Viktor Emánuel, Szulejmán, Beethoven, Wagner, Mozart, Habsburg Rudolf, a bécsi és pesti leánygyilkosok társaságában helyet foglalt a Krisztus Pilátus előtt 3 \ alakja is.

24 Ugyanekkor, 1885-ben, az Országos Általános Kiállításon - amelyen Munkácsy is részt vett Zichy Jenő kérésére - láthatta a közönség a herendi gyár termékét, a Krisztusképről készített porcelánfestményt. Munkácsy nem vette, vagy nem akarta észrevenni az erősödő magyar kritikát, amelynek Székely Bertalan volt engesztelhetetlen vezé-