Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

A Krisztus Pilátus előtt és a Golgota keletkezése és elfogadtatása (1879-1884)

15. Munkácsy Colpachon. 1885 körül sen. Önmagunkat tiszteljük meg ezáltal, de vigyázzunk, nehogy tüzes természetünktől elragadtatva a határokon átlépjünk, és a zajos éljenek üres visszhangja bennünket nevetségessé ne tegyen. Már a párizsi bankett, komoly művészek körében, nem volt Munkácsy előnyére. Munkácsy geniusának ragyogó szárnyai árnyékában lappang a bagoly, és ez Sedelmeyer. Ez a jót Munkácsyval megosztja - a rosszat pedig egyedül Munkácsy felelősségére hagyja.

,,|g Kevésbé volt megértő festőkollégájával szemben Székely Bertalan, aki már a Milton pesti bemutatójakor is csak a hibákat elemezte hallgatóinak. Klasszicizáló felfogásától idegen volt Munkácsy naturalizmusa. Ismeretes az a kritikafogalmazványa, amelyet nem közölt (nem közölhetett?) a Budapesti Szemle 1882-ben, 111. Makarthoz írt levele, amely a Krisztus Pilátus előtt láttán kifejti vélekedését: „Hiányzik belőle azon kvalitás, amelyet egy nagy történelmi képnek fel kell mutatnia: csak ignoráns csoportfűzés, ignoráns rajz, tudatlan drapírozás, tökéletes stílustalanság található a képen." Munkácsy 1881-től szakadatlanul dolgozott a második képen, amelynek először a Consummatum est (Elvégeztetett) címet adta, később lett Krisztus a Kálvárián vagy Golgota. Először a farizeus alakja (Megdöbbenve) lett kész 1882. január 25-én, ezt követte még tizenöt előtanulmány. Munkáját gyakran meg kellett szakítani, hiszen több bemutatón részt vett (Bécsben, Budapesten), de utazásait is felhasználta a biblikus témájú festmények megtekintésére (a bécsi, müncheni képtárban). Visszatérve utazásairól, vagy a Lamalou-i fürdőzésből, türelmetlenül fogott hozzá a tervezett trilógia második nagy tablójához. Sietve írok neked - vetette papírra Cécile-nek 1883 nyarán -, mert egy Krisztus vár, szeret