Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

A Krisztus Pilátus előtt és a Golgota keletkezése és elfogadtatása (1879-1884)

ból méltatta (Carjat pl. Courbet, Miilet, Ribot realizmusával hasonlította össze, Miles és mások a Krisztus-fej megfestését dicsérték vagy bírálták), sokan azonban vallástörténeti oldalról kritizálták. „Ez az én Krisztusom, én éppen így fogtam fel mint filozófust, mint embert!" - nyilatkozott Renan. Ez a kijelentés különösen okot adott arra a kérdésre: vajon vallásos vagy forradalmi, netán nihilista kép - ahogy egy orosz herceg nevezte - a Krisztus Pilátus előtti Sedelmeyernek arra is volt gondja, hogy kivédje a képet ért egyházi kritikákat. Megnyerte a párizsi Szent János Társulatot, amelynek rendezvényén Désiré Laverdant olvasta fel tanulmányát a képről. Nyomtatásban is megjelent beszéde, s a füzetben helyet kapott Guéneau de Mussy tanulmánya és az addig megjelent sajtóméltatások sora. Laverdant megállapította, hogy a magyar származású Munkácsy vallását gyakorló, áhítatos keresztény, festménye pedig igazi evangéliumi dráma. „Anélkül, hogy tagadnók egy istenibb alkotás lehetőségét, kijelentjük, hogy láttuk Jézus Krisztusnak egy igazi és igen szép képét" - írta. Albert Réville, a Collége de Francé vallástörténeti tanára így nyilatkozott: „íme a műítészek és egyúttal a történelem Krisztusa, oly Krisztus, minőnek azt a hívők és egyúttal a XIX. század szabadgondolkodói is képzelik. E kép nemcsak a művészet, de az eszmék történetében is korszakot alkotó."

15 A vallásosság kérdéséről Munkácsy is nyilatkozott H. de Blowitz cikkében, a londoni Timesban: Sosem próbáltam isteni személyt festeni, mivel, ami isteni, azt az ember nem képes megfesteni. Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni.*

6 Sokat írtak arról a bankettről, amelyet a Continental Szállóban rendeztek Munkácsy tiszteletére 1881. június 22-én. A főhelyet Jtonquft OFFERT LE 21 JUIN 1881 h I Auteur du CHRIST DEVANT PILATE » par ses Amis et Compatriotes ~9H6~ THIBET « 0»o«« 10. Meghívó a Munkácsy tiszteletére rendezett bankettra 188l-ben Jules Breton és Renan foglalták el Munkácsy mellett, jelen volt Antokolszkij szobrász, Sedelmeyer, Massenet, Wolff, a spanyol követ, a festők közül Lefébre, Chaplain, Bruck Lajos (hiányzott azonban Puvis de Chavannes és Gustave Doré, akikkel eddig jó barátságban volt). Itt hangzott el Adrién Dezamy és Octave Lacroix dicsőítő ódája. Októberig háromszázezer látogatója volt a nagy festménynek, és több ezren fizettek elő Walthner rézkarcára. Év végén Sedelmeyer felkészült a kép európai körútjára. 1882 januárjában Bécsben, február-márciusban Budapesten, 1882 tavaszától - kisebb megszakításokkal - 1885 őszéig Angliában (közben a német városokban, majd Varsóban, Brüsszelben, Amszterdamban) vándorolt a kép, és mindenütt hatalmas sikert aratott. 1882. újév napján nyitották meg a bécsi Künstlerhausban Munkácsy tárlatát. A festményről több napilap írt. Kiemelkedett