Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Gulyás Pál: Protestáns és római katolikum

így érlelődött meg bennem tavaly tavasszal a gondolat - régi gondolat! -, hogy a két egyházi tábort egy kollégiumi ünnepélyen közelebb kellene hozni egymáshoz. Lelkesített a gondolat: rázzuk le magunkról a bűn igáját! Úgy éreztem, hogy jogom van ehhez a gondolathoz, sőt kötelességem. Protestáns kötelességem. A protestáns elvnek - úgy éreztem a reveláció rádöbbenésével van egy archimedesi pontja, amellyel ki lehet fordítani rozsdás sarkaiból a megkövült dogmákat. (Ti. az emberi szívek dogmáit.) Főtiszteletű Uramnak egy kis füzetjéből idéztem ama bűnről szóló mély mondatot (Ut omnes unum sint, 1939), mint ahogy Főtiszteletű Urammal való lelki találkozásom másban is részes abban, hogy Debrecenben a két egyházi tábor közé mint kiegyenlítő odaálltam. Ennek a találkozásnak emlékét őrzi Költők sorsa Debrecenben című tanulmányom.

5 (Sajnos, csak az I. részét tudtam elküldeni. A különlenyomat még mindig késik.) „A Debrecen-Egervölgyi Hitvallás és a Tridentinum": ez az a nevezetes írás, amely új távlatot nyitott Debrecen-szemléletemben és módosította protestáns-szemléletemet is. Akkor támadt az a gondolat - előbb említett tanulmányom beszámol róla -, hogy újra meg kell vizsgálni a Méliuszékig megtett utat, valamint újra fel kell kutatni Debrecen „rétegeit" is. A rétegek sokszor lényegesen különböznek egymástól, a rétegek közt ott lebeg a kor szelleme, más-más angyala a saeculumoknak.

6 Ugyanakkor került kezembe - 1934 táján - Méliusz és Szegedi Gergely MDLXIX-béli debreceni énekeskönyve, amelynek olykor katolikus villanásai megleptek. Úgy láttam, hogy nem dogma ugyan ránk nézve Méliusz, viszont hangos felkiáltójel, Vizsgáljuk meg egyházunk fundamentumát, a protestánselvet, a mindig megújhodni kész reformáció bátorságával és nyíltságával. Azzal a bátorsággal és nyíltsággal, ahogy a „Debrecen-egervölgyi hitvallás" történetírója belenézett az ó-protestáns századokba. S tegyük hozzá: azzal a merészséggel, ahogy ő István király századának „egyedülálló világtörténeti pillanatát", ezt a „misztikus hajnalálmot" beköti a reformáció halhatatlan vonalába. {Protestáns Szemle, 1937. szept.) Mintha megvalósult volna a keresztyén népek nagy testvérisége, a Sacerdotium

7 és az Imperium maradéktalan együttműködése a „fényes eszű" 5 GULYÁS Pál: Költők sorsa Debrecenben. Tanulmány. Új Élet (Kassa), 1939. máj-jún.; júl. Utána: Debrecen-Kassa, 1940, Ady Társaság (Magyar Éjszakák 3.) Aklny., a folyóiratban megjelent szöveg átszerkesztett változata, bővítve G. P. bevezetőjével és Kassa kapui előtt című versével, valamint Dobossy László előszavával. A két Révész Imre-tanulmány könyvészeti adatai: R. I.: A Debrecen-Egervölgyi Hitvallás és a Tridentinum. Tanulmány. Bp., 1934. Prot. Társ., R. I.: „Ut omnes unum sint". Előadás. Bp., 1939. Szövétnek. A latin nyelvű cím magyarul: „Hogy mindnyájan egyek legyenek." 6 Saeculumok, latin: évszázadok. 7 Sacerdotium, latin: papság.