Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Sz. Kürti Katalin: Kiss Sámuel (1781-1819), a debreceni „Rajzoskola” első professzora

nos Mihály magyar származású művésztanár műtermét, ahol Wándza Mihály, Nagy Sámuel, Balkay Pál, Martzinkey Elek festőkkel, grafikusokkal és 1808ban Kazinczy Ferenccel találkozott, de megfordult Báróczi Sándor testőríró társaságában is. Eközben Debrecen város vezetősége a rajziskola beindításán fáradozott. Kiss Sámuel az iskolai ügyek főigazgatójának 1810 márciusában küldte meg szabadkézi és építészeti rajzait. Még három évet kellett várni, hogy a rajzoktatást megkezdhessék. Kiss mostoha körülmények között élt Debrecenben. Fizetést nem kapott, csak szolgálati lakást, ahol feleségével és két fiával élt. Portrémegrendelése alig volt, csak családtagjairól és jótevőiről készített egy-egy miniatűr képet és pasztellportrét. Mindössze 13 festményt és ötven rajzát ismerjük. Ezek egy részét a Református Kollégium vásárolta meg özvegyétől 1819-ben. Munkásságát őrzik még a debreceni református Nagytemplom bútorai, amelyeket tervei alapján a pesti Vogel Sebestyén műhelye készített el 1817—18ban. Kiss Sámuel mindössze 38 évet élt. Első festője volt Debrecennek, mellette nőtt fel Kármán János, iskolatársa. Őt követték a Kollégium diákjai közül: Dosnyai Károly, Kiss Bálint, akik már valamivel szerencsésebb körülmények között éltek, dolgoztak. Kiss Sámuel országos jelentőségét az adja, hogy ő volt az első akvarellfestő. A brassói polgármester című, 1805-ben festett gouache ugyan másolat, de igazi remeke az akvarellfestésnek. 1929-ben mutatták be a Szépművészeti Múzeumban, mint nagy felfedezést. Művei szerepeltek a Déri Múzeum régi debreceni családi képeket bemutató kiállításain (1939, 1986) és a Debreceni Református Kollégium, a képzőművészetek bölcsője című kiállításon (1988). Itt kerültek egymás mellé azok a családi portrék, amelyek 1819 óta lappangtak, s először kerültek bemutatásra azok a rajzok, amelyeket 1814-ben említett leveleiben Kazinczy Ferenc, az írófejedelem. Dessewffy Józsefnek így számolt be két ellentétes debreceni élményéről: Nánás felől érkezett a városba. Vasárnap lévén, a város és a Kollégium vezetőit Beck Pál palotájában találta. Eltűnődött, látván a „brillant gyűrűket, a czifra ruhákat, a terített asztalt, a puncsot, fagylaltot, nádmézcsemegéket... van-e ezekre s az effélékre szükség?" Másnap kora reggel Kisshez sietett, akit az előzőekkel szemben sanyarú körülmények közepette talált bevitt egy üres szobába, hol tulajdon képe függe a falon, 's a' feleségéé, még pedig az eggyszer házasságoknak első holnapjaiban, igen szerencsés attitűddel, férjének lánczon az ő nyakáról függő miniatűrképét tartja kezében - á másik képen a' felesége a' kisdeddel. Ezen a drapperie igen jó. Mind a' három kép pastellben vala dolgozva, 's nem rosszul, csak hogy a' colorit mocskos és a' feketésbe csap; maga jól van eltalálva, de a felesége mind a' két képen olly hasonlatlan, hogy azt elismerni épen nem lehet. - A' három pasztell képen te-