Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Praznovszky Mihály: Menyői Tolvay Ferenc, a debreceni tankönyvíró

a kibül az tanuló iffiak jövendőben az ő kereskedésekben, vagy magasságbeli gondviselésekben rendszeresen számot adhatnak vagy másoktól számot vethetnek." E praktikai szempont miatt is vált könyve gyakorlati segédkönyvévé s nem pusztán elméleti tankönyvvé. Azzal a szándékkal íródott, hogy lehetőleg néhány hét alatt bárki elsajátíthassa de puncto ad punctum s az ismereteket alkalmazhassa „mind az külső kereskedésben, úgy mint adásban, vevésben, tserélésben, osztásban stb." Bízik benne, írja tovább, hogy a tanulók e könyvet nem tartják unalmasnak, az aritmeticát pedig nem tekintik munkának, fáradságos tananyagnak, hanem éppen ellenkezőleg: „tsak recreationak", azaz felüdülésnek.

9 Az Arithmetica a magyar matematikai történeti irodalomban jelentős helyet foglal el minden kezdetlegessége ellenére. 1499-1743 között 13 matematikát adtak ki (köztük Tolvayé a második magyar nyelvű!) nem számítva a szorzótáblákat és a matematikai disszertációkat. Ez a 13 mű 28 kiadást ért meg s ebből Tolvay Ferencé önmagában nyolcat. Egy kiadásban jelent meg György mester Aritmetikája (1499), Pühler Geometriája (1563), a kolozsvári aritmetika (1591), Apáczai Csere János enciklopédiája (1655), Berzevitzi Aritmetikája (1687), Onadi Aritmetikája (1693), a Canon Sinnum (1694), Jánosi: Trigonometrea (1737), Lipsicz Aigebrája (1738). Két kiadást ért meg a debreceni aritmetika (először 1577) s öt kiadást Caesar aritmetikája (először 1668). A sort Maróthy György valóban korszakos jelentőségű aritmetikája zárja, amely 1743-ban jelent meg első ízben.

10 Tolvay Ferenc művét, mint említettük, először Debrecenben adták ki 1675ben. Lőcsén 1693-ban, Kolozsváron 1694-ben jelent meg, majd ugyanitt ismét megjelent 1698-ban Misztótfalusi Kis Miklós nyomdájában készülve. 1701-ben újra Lőcsén jelent meg a Brewer nyomdában, majd 1703-ban Kolozsváron jelent meg Telegdi Pap Sámuel nyomdájából kikerülve. 1727-ben Pozsonyban jelent meg a könyvecske, majd az utolsó kiadásra 1729-ben került sor ugyancsak Lőcsén.

11 Példátlan sikerű iskolai segédkönyv volt ez ebben a korban. Több más népszerű kiadvány is közkézen forgott ekkor, mint pl. Pethő Gergely Rövid magyar krónikája (1660, Kassa), Lisznyay Kovács Pál krónikája (1692, Debrecen) vagy Spangár András, Kovács János, később Maróthy György, Lázár János művei stb., de egyiket sem jelentették meg ennyi példányban és kiadásban.

12 A könyv öt fejezete a számlálással, azaz a számjegyekkel, az összeadással, osztással, kivonással, szorzással foglalkozik, Mindezekhez bőségesen alkal9 Menyői előszava az Ariíhmetícában. 10 MÉSZÁROS: i. m. 326. - SZÉNÁSSY Barna: A magyarországi matematika története. Bp., 1970. 35-36. 11 SZABÓ Károly: Régi magyar könyvtár. 1. k. Bp., 1879. Az 1175., 1456., 1527, 1637, 1672. tételek. 12 MÉSZÁROS: i. m. 603.