Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Gáborjáni Szabó Botond: A magyar református templomok építészeti sajátosságai a múltban és a jelenben

zus túlfűtöttség jellemző.) Amennyiben stiláris vonzalmakról egyáltalán szól­hatunk, elmondható, hogy a református közösségekhez közel állott a klasszi­cizmus visszafogott nyugalma, viszont feltűnően idegenkedtek a barokk fény­űző, triumfáló megoldásaitól. A klasszicizmus erős befolyása annak is köszön­hető, hogy a magyar építészettörténetben II. József türelmi rendeletét követően (a tömeges építkezések idején) a késő barokk vezető szerepét a korai klasszi­cizmus vette át. (A debreceni Nagytemplom ebből a szempontból egy egész ré­gió építészeti ízlését befolyásolta.) A 19. század második felében különösen népszerű és nagyhatású volt a neogót stílus (8-9. kép). A 20. század első felének egyik legtekintélyesebb református lelkésze, a ki­váló művészettörténész és filozófus Fülep Lajos rendkívül ingerült kritikát fo­galmazott meg: „a kálvinista ember ma már más templomot el sem tud képzel­ni, mint a katolikust." 6 (Számos gyülekezetben az is megtörtént, hogy szen­télyrácsokra emlékeztető, derékig érő korlát készült az Úrasztala köré.) A ka­tolicizmus utánzása nem csekély mértékben egy történelmi-lélektani helyzettel függ össze. A protestáns kisebbség vonzódott ahhoz a templomtípushoz, ame­lyet alávetett voltában megtiltottak számára. Mai fogalmaink szerint: szerette volna jelenlétét, presztízsét láthatóbbá, nyilvánvalóbbá tenni. A drámai lét­számcsökkenés ellenére is jelentős, 20%-os népesség semmilyen vonatkozás­ban nem akart alulmaradni. A protestánsoknál korábban használt super­intendensi titulust szintén a felekezetek egyenlőségének hangsúlyozása céljá­ból változtatták püspöki címre! Keverednek tehát bizonyos szempontok. Az utánzás, az „igazodás" látszata mögött olykor a felekezetek egyenlőségének igénye munkál. A templomok térbeli megjelenése, a főtéren elfoglalt kitüntetett pozíciója, a közösségi jellegű épületekhez való viszonyulása közéleti kérdés is volt, amely - mint Debrecenben is látható - azt is kifejezte, hogy az adott val­lási közösség hogyan viszonyul a település szervező erejéhez. Sőt olykor maga az egyház volt ez az erő. Bár a másolás az építészetben is a művészi tehetség hiányát jelzi, a hagyo­mányok komolyan vétele nem tekinthető puszta negatívumként. A templom­építészet műfajában az archaikus és az újszerű elemek harca nem csupán természetes, de talán kívánatos is, egy jelzésértékű visszatekintés az esetek többségében szinte elkerülhetetlen. Folytonosságot teremt, meghatározza a te­ret és a használók Istenhez kapcsolódó fogalmait. Ugyanakkor az örökkévaló­ságra történő utalások nem zárják ki az egészen új megoldásokat sem, ame­lyek napjaink keresztyén közösségeinek újfajta jelenlétét próbálják megjelení­teni. A korszerű magyar templomépítészet ígéretes alkotásai már az első világ­háború előtt megszülettek a Lechner Ödön nevével fémjelzett szecesszió stílu­6 FÜLEP Lajos: A református templom reformja. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917. dec. 16. 600.

Next

/
Oldalképek
Tartalom