Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Nagy Sándorné: Helénkénk

megfeledkeznem segítőkész kollegáimról sem, hiszen ha tanítás közben érkeztek látogatók, akkor segítségükkel megoldhatóvá vált. Rajtam tartotta szemét kedves, drága igazgató urunk, Gazda László is és vele együtt a műemlékvédelmisek is, közülük dr. Angyal László igazgató űr és Vargáné dr. Szatmári Ibolya helyettes igazgató is. Többször kijöttek megnézni, milyen problémákkal találom szembe magam, Egyeztetések voltak a helyi önkormányzattal, illetve Farkas Pál polgármester úrral is. így problémáink megoldódtak. Dr. Gazda László szorgalmazta Helénkével való megismerkedésünket. Nagyon örültem, hogy végre megismerhetem kiállításunk körültekintő, alapos, igényes munkát végző alkotóját. Már első találkozásunk alkalmával is igen szimpatikusnak találtam. Boldog voltam, hogy megismerhettem végre. Később többször is találkoztunk. Egy alkalommal, igazgató úr vendéget hozott. Éppen rajzórám volt, amikor beszólt egyik kollégám, azonnal menjek a Kölcsey-házhoz, ő majd helyettesít. Igazgató úr bemutatta nekem a Kölcsey Társaság titkárát, dr. Hamar Pétert. Beszélgetés közben kiderült, azért jöttek, mert szeretnék, ha vállalnám a társaság elnökségi tagságát, mert jó lenne, ha Álmosdról is lenne e szervezetben valaki. Erzsike néni nyugdíjba ment, így itt is a helyére kellene lépnem. Nagyon nagy megtiszteltetés volt ez számomra, de kifejtettem kételyeimet. Igazgató úr megnyugtatott: „Helénke is ott van, ott lesz maga mellett. Ne féljen, vállalja!" így megnyugodva, vállalkoztam e feladatra is. Az első összejövetelre valamilyen hivatalos elfoglaltság miatt nem mehettem el. így nem sikerült a bemutatkozásom. A második alkalommal a Tanítóképző Főiskolán volt az elnökségi ülés. Izgatottan léptem be a tudós férfiak közé. Kissé megnyugodva vettem tudomásul, hogy Helénke is ott van és már ismerősként üdvözölhettem a titkár urat is. Barátságos kis csoportnak tűnt ez az elnökség. László Béla elnökhelyettes mindenáron meg akart szólaltatni. - Álmosd is mondja el a véleményét és javaslatát! Igazgató úr és Helénke is biztatóan néztek rám. Nagy gombóc volt a torkomban, de félve, eleget tettem e felkérésnek. Együttérző mosollyal fogadták felszólalásomat. Szünetben Helénke mondta: - Jó volt, amit hozzászóltál. Ne idegeskedj! Itt magunk között vagyunk. Látod, a többiek is befogadtak. Mi egy kis közösség vagyunk, már láttam, szeretettel vettek körül. Jó volt ezeken a tanácskozásokon Helénkével is találkozni.