Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Csohány János: István király emlékezete

GsoAán. 'anos István király emlékezete nyugat-európai típusú keresztyén állam- és egyházszervezet kialakítása, az önálló magyar állam és latin rítusú egyház nemzetközi elismertetése, majd megvédése fűződik első királyunk, István nevéhez. Hazai és nemzetközi megbecsülését, tekintélyét az emelte a legmagasabb szintre, hogy 45 évvel halála után szentté és Magyarország égi patrónusává, védőszentjévé avatták. László király - aki később szintén a szentek sorába emelkedett - 1083. augusztus 20-án nyittatta fel István koporsóját és Róma, valamint a magyar püspökök jóváhagyásával a szentek közé iktatta. Ünnepét augusztus 20-ában állapította meg. 1092-ben a szabolcsi zsinat a kötelező 32 főünnep közé már István ünnepét is besorolta. Magyar kérésre a pápa 1683-ban a világkatolicizmus számára kötelezően előírta szent királyunk augusztus 20-ai ünneplését. Négy év múlva, 1687-ben azonban Szent Bernát kapta meg ezt a napot, és István ünnepét szeptember 2-ára helyezték át, 1969-ben pedig augusztus 16-ára. Jelenleg tehát a külföldi katolikusok augusztus 16-án ülik Szent István ünnepét. A magyar katolikus egyház azonban mindig augusztus 20-án ünnepelte Szent Istvánt. A bizánci rítusú egyház 2001-ben vette fel szentjei sorába első királyunkat. István nem sokkal 975 után született. Apja, Géza nagyfejedelem felnőtt korában keresztelkedett meg a latin rítus szerint, és a keresztyénségben az István nevet kapta. Anyja, Sarolt már férjhez menetele előtt keresztyén volt. Öt azonban az ország második főméltóságának, a gyulának lányaként bizánci keresztyénnek keresztelték. A gyula és családja, valamint az uralma alá tartozók a keleti keresztyénséget gyakorolták. Bizánc már 952-ben térítő püspököt és szerzeteseket küldött Magyarországra. Az erdélyi, délvidéki, sőt déldunántúli magyarok között igen elterjedt a bizánci rítusú keresztyénség akkorra, amikor 973-ban Géza a német-római császártól latin rítusú missziós püspököt és szerzeteseket kapott. A keleti keresztyénség általános felvétele a bizánci császár befolyásával járt volna. A nyugati keresztyénség révén a német-római császárság és a pápaság vallási, kulturális és politikai köréhez csatlakozott Géza. Vallásilag ez nem jelentett szakítást Bizánccal, hiszen a