Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Vajda Mária: Egy felvilágosodás kori falucsúfoló történetről

kus jellegű darabok közé tartozó verses anekdota, mint írja, „jól szemlélteti azt a kapcsolatot, mely a Blumauer-, Csokonai-féle eposz-travesztiák és a népies anekdota típus között van", s ugyanakkor félreismerhetetlenül mutatja Fazekas Ludas Matyijának is a hatását. Itt is a parasztfurfang diadalmaskodása szolgál a történet magjául. „De nagyon olcsó győzelem ez, és mivel a mesének semmi eszmei háttere nincs, tulajdonképpen nem is győzelem, csak durva tréfák sikere. Annyit mindenesetre mutat ez az adoma, hogy Fazekas Mihály kezdeményezése: egyszerű népi alakok szerepeltetésével elbeszélő költeményt írni - nem maradt hatástalanul a debreceni tollforgató diákokra. Ha nem is méltó a mintához e folytatás, ahhoz képest fejlődéstörténetileg (nem esztétikailag!) annyi haladást mutat, hogy A paraszt és cigány szerzője verses tréfájának versformájául már a népies tárgyhoz illőbb páros rímű tizenkettősöket használja."

6 0. Nagy Gábor nem tesz említést - nyilvánvalóan nem ismervén - az egykori verses anekdota népi prózai változatáról, a falucsúfolóvá lett Böjti szerdákról, a közköltészet és népköltészet egymásra hatásának egyik fontos példájáról. A paraszt és cigány szereplői valóságosak. A történet középpontjában a Bihar megyei Bojt falu végén lakó cigány kovács, Czonka és ennek komája, Kói, a paraszt áll. Ez utóbbi egyszer meglátogatván komáját, beszélgetés közben kezébe vett egy forró ekevasat, amiről azt hitte, hogy már kihűlt, s az kegyetlenül megégette a kezét. Bosszúból a paraszt egy raj méhet szabadít a cigányra, s úgy intézi, hogy az egy fáról leugorva a fa alá helyezett tövises gally között összeszurkálja magát. Hogy teljes legyen a paraszt bosszúja, saját piszkát éteti meg a cigánnyal, a nagylelkűen felajánlott aludttejben. Ä Paraszt, és Czigány tréfa Fel fohászkodás Tölts Galliméd Nectárt Le beszéllem Kói miként járt Tölts Szaporán tokait s hald m[eg] az ő okait 1SŐ POHÁR BOR Van a' mezőségenn Bihar Vármegyébenn Egy hellység a' neve Bojt ennek végébenn Lakott egy vén kováts, ki nemzetiségére Volt az Egyiptomi rokonságnak vére 6 OTROKOCSI NAGY G., 1941. 239-240.