Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Cs. Nagy Ibolya: Elviselhető-e a zseni?

deákság ne tudta volna? Ennél keserűbb tréfát nem vághattak a Szilágyi fejéhez. - Hanem a Csokonai sorsát is eldöntötte ez a délután". A költő a Kollégiumból Sárospatakra kerül, a jogi karra: ám innen már a „földönfutás" korszaka kezdődik. * Versek, regények, novellák, drámák születnek életéről. Csak tallózunk, a teljesség igénye nélkül: Jókai regényt, illetve regényfejezetet, Szigligeti Ede népszínművet [Csokonai szerelme, 1855) ír róla. Utóbbi, Pintér Jenő irodalomtörténete (1930-34) szerint „vidám énekes játék", egy, a több mint száz darabból, mely Szigligeti tollát elhagyta, s mely „hamarosan lekerült a színpadról". A Nemzeti Színházéról tudniillik, amely teátrum pedig Szigligetinek 1837-től negyven éven át „repertoár-íróként", dramaturgként, színészként, sőt egy ideig igazgatóként is az otthona volt. Átütő sikere tehát a vígjátéknak nem lehetett: s a kiadatlan színművek között említi Pintér. Móricz novellát [Lábnyomok a porban, 1911) s drámát ír Csokonairól [Csokonai, 1913), a Légy jó mindhalálig című regényének Nyilas Misije is Csokonai árnyékát látja s keresi Debrecenben és a Kollégiumban. Regénnyel áldoz Csokonai emlékének Kiss Tamás (Kedv, remények, Lillák, 1985), Csathó Kálmán regénnyel s drámával is (Földiekkel játszó égi tünemény, 1924; Lilla, 1928). Németh László tervezte csak a Csokonai-drámát: az Égető Eszter című regény lett a tervből. „Nyúlhattam volna Csokonai után. Mindig az volt az érzésem, hogy magyar világunknak ő a legjellemzőbb hőse; a magyar Faustot, s tán épp egy drámai költeményben, őróla kéne megírni. Ennek a Faustnak a motorja azonban nem a tudásvágy mohósága lenne - bár az is megvolt benne -, hanem az édenkertszövő készség: a szívből édes pókfonálként csorduló mozarti ütem, amellyel ő a környezetét: a kollégiumban, Lilla körül, Csurgón, Fazekas kertjében egy tündéri hálóba próbálta fogni. A magyar életre meg az jellemző, ahogy ezeket a hátókat durvaságaival újra és újra lesodorta." (Az író és modelljei, 1956) Voltaképpen darabvázlatnak is fölfogható a vallomás: „Mielőtt az Égető Eszternek nekivágtam, meg is villant bennem, hogy ugyanazt a témát egy Csokonaidrámában írjam meg. Mi az Égető Eszter története? Hogy egy szív a szeretet hálóiból egy kis mozarti szigetet próbálna szőni maga köré, s a durva környezet, a férfiak őrültsége ezt újra és újra elrontja. Ezt csinálta Csokonai is: mint diák praeceptor, aztán mint országgyűlési poéta, Lilla barátja, csurgói tanár, debreceni füvészköltő, váradi vendég és haldokló. Az ő meleg forrásként bugyogó szíve egy kis körben át is járja, oázissá is termékenyíti a sivatagot, azonban a látszat, a múzsák délibábjai, a sivatag, a szél visszaveszi a kerteket s végül a köhögő poétát is" (Kleist, 1962).