Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Szabó Anna Viola: „Kitűnő kvalifikációi vannak a hősi szerepekre”
„Lugosi Ádámja tele volt foltokkal: - írja az elemzés - Miltiadest és Keplert úgy tönkretenni egyetlen Ádámtól sem láttuk még. Pedig határozottan becses néhány készséget kellett konstatálnunk ebben a színészben, s azt hisszük, helyes nyomon járunk, ha Lugosi alaptévedésével magyarázzuk a vasárnap esti sikertelenséget. Ez esszenciális tévedés gyökere az, hogy Lugosi Ádámot csaknem mindenütt s mindvégig a paradicsombeli ember naiv, istenfélő, magában nem bizakodó, bátortalan emberének ábrázolta; (...) hogy ez a felfogás lehetetlen, azt ma senki nem vonja kétségbe." - Lugosi alakítása önálló és meglepően modern szerepértelmezésre vall, amelynek során megpróbálta a figurában az egységes vezérlő eszmét, az egységes jellemet feltalálni, aki, noha különböző alakváltozataiban lelkesedik és kiábrándul, alapvetően mégis a paradicsomból kiűzött Ádám, vagyis az első ember tapasztalatlan félelmével, bátortalan világba vetettségével szemlélődik. 16 „Meg kell viszont írnunk - folytatja a kritikus -, hogy Dantonja - éppen ez a merész következetlenség lepett meg minket - a legacélosabb, legforradalmibb, s legművészibb Dantonok egyike volt, amelyet valaha láttunk." 17 A szerepértelmezés fényében szemlélve azonban talán mégsem következetlenségről, pusztán arról beszélhetünk itt, hogy az egyetlen alaknál, akinél lehetősége nyílt Bánk bánhoz hasonlatos látványos érzelemkitörésekkel és pátosszal ábrázolni, Ádám istenfélelme ide vagy oda, igyekezett hősként viselkedni: s talán a kelleténél jobban, a szerepértelmező vezéreszmét elnyomva ragadta el a hév. A Debrecenben eltöltött két évad az autodidakta színész fokozatos önnevelése és útkeresései révén egyre érettebb és modernebb alakításokat eredményezett. A kritikák hangja is egyre melegebb, ahogy róla szólnak. A csalódást okozó bemutatkozás, az első szerep pátoszos szavalása, a kényelmetlen, súgóra hagyatkozó szöveg-nemtudások kezdeti zökkenői után a „törekvő színész" egyre jobban csiszolódik a rengeteg francia és magyar szalondarab főbb és mellékszerepeiben, az idő folyamán „sokat nő a szemében" bírálóinak, akik mindig csak dicsérni tudják „finom nüanszírozó képességét" és egyre többször ismerik el „talentumának erős fejlődését" 18 , míg végül egyik utolsó alakítása A kaméliás hölgyben már szuperlatívuszokra készteti a rajongó kritikust. „Kitűnő alakítása volt a darabban Lugosi Bélának, társulatunk e sokszor és méltán dicsért művésztagjának Dunai Armand szerepében. Az egyszerű társalgási jelenetekben éppúgy, mint mikor megcsaltnak érzi magát és tört szívvel átkozza kedvesét vagy amikor tudja az igazságot és tettét többé jóvá 16 A Tragédiát ebben a felfogásban, a darab ívét a hős egységes jellemével megteremtő módon először csak néhány évvel ez után, Hevesi Sándor rendezésében mutatta be a Nemzeti Színház. 17 DFU, 1908. december 1. 18 Lásd fent, valamint DFU, 1909. január 30„ DFU, 1909. szeptember 30., DFU, 1909. december 3.
