Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Szabó Anna Viola: „Kitűnő kvalifikációi vannak a hősi szerepekre”
nem tud 8 - azon kívül, hogy szépen beszél, nem találják más erényét. A hősszerelmes Debrecenben rögtön fő-, s éppen nem bonviváni szerepeket kap, de úgy tűnik, Lugosi számára a színpad a kísérlet helye, nem lévén iskolája, szerepeit önmagából kiindulva, egyedül felépítve, fogásokat másoktól eltanulva rakja össze - s vagy megtalálja a megfelelő hangot, vagy nem. A kritikus szerint például Rómeóra még nem érett meg alakító képessége (mert nem Szegeden, hanem Debrecenben játszotta először Rómeót: 1909. február 17-én) - egy különben „kegyetlenül rossz előadásban" 9 - és Claudius szerepében sincs teljesen otthon a Mándoky Béla tiszteletére rendezett díszelőadáson. 10 A francia vígjátékok mellékszerepeiben azonban mindig megdicsértetik eleganciája és diszkréciója - sőt néha túlzásba is viszi: „csak az eleganciája ne volna olyan merev!" 11 - feddi a kritikus - s ha akarjuk, ebben a merevségben már megláthatjuk Drakula grófjának szertartásosságát. Legjobban mégis hős szeretett lenni, tragikus és romantikus hős: és a kritikák alapján ítélve valóban ez is ment neki a legjobban - már csak azért is, mert egy szalonvígjátékban nincsenek látványosan megjeleníthető, patetikus érzelmek - semmiségekről kedvesen csevegni, jelen lenni a színpadon nem jelentett kihívást a számára, az ment neki erőfeszítés nélkül is: „oly könnyedén beszél, mintha a társalgás volna a szakmája" dicséri meg elég kétértelműén egy dzsidás százados szerepében a kritikus. 12 Amikor azonban hős lehetett, akkor hős volt igazán, s a legnagyobb feladatokra vállalkozott. Nagy szerepei a debreceni színpadon Ádám, Byron Manfrédja, Bánk bán, Armand Duval a Kaméliás hölgyben, Mór Károly a Haramiákban: mind a romantikus hőstípus fontos alakja. Drakula rajongóinak világszerte semmit nem jelent, ha azt mondjuk, kedvenc rémük Bánk bán volt a magyar színpadon, pedig grófjuk „idegenségének", számukra oly vonzó, megmagyarázhatatlan, vagy egyszerűen az „ősi európai kultúrával" magyarázott ódonságának éppen itt lehetne keresni a gyökereit, A bán figurája a magyar nemzeti színjátszás emblematikus szerepe, s noha a magyar színpad a századfordulón már régen nem keresi önnön identitását, az éppen ezt kereső kezdőnek színész voltát megmutatni-megmérni kívánó magára találásában még mindig a legnagyobb kihívásnak számított. Hogy milyen lehetett a Lugosi-féle Bánk bán, Drakula, és a hozzá hasonló rémek megformálásából visszagondolva, a süveges-kacagányos magyar urat épp oly könynyű, mint nehéz elképzelnünk alakításában - de elég csak a jelmezt rágondol8 DFU, 1908. október 30. 9 Debreczen, 1909. február 18. és DFU, 1908. február 18. 10 DFU, 1909. március 12. 11 DFU, 1909. május 11. 12 DFU, 1909. május 4.
