Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Kabdebó Lóránt: Az Einstein-szindróma Szentkuthy Praejében

JCabcfebó ßorani Az Einstein-szindróma Szentkuthy Prae-jében %^Jxmj\ éves, mint én most. Átérezhetem az idő változását felette. A tör­ténelem megszakadását és újraforradását. Kétféle nem értést, és utóbb többfé­le félreértést. A Prae-ről beszélek, amely íródott, hogy önmagában be is záród­jék. Máig a legtöbb, amit a másodmodernség a magyar prózában megterem­tett, amely annyira visszariadt újításaitól még a vajúdása során, hogy amikor­ra megszületett, máris egy visszalépést is magában foglalt a klasszikus próza­modellek felé, Nem a történelem zárta be lehetőségét, hanem maga a szerző, aki szabadasszociációk megszerkesztőjeként - napi ingamozgásos penzumok­ban - kezdte papírra vetni szövegét, hogy azután moralista regényíróvá ala­kuljon, a természettudományos kalandozás és mondén szövegelés helyett a filozófiát adaptáló regényben-meditálás hagyományos útjára térjen. A váltás a teljes textúra 2/3-a után következett be, az aranymetszés szabályaira ráérez­ve. Történt mindez a harmincas évek első felében, kétfajta nyugat-európai uta­zás szellemi naplójaként. Az első utazás végigvezet a mondén és a gótikus Európán. „Apikával" járja a katedrálisok helyszíneit, és - szokásos öregkori nagyotmondásával - csak azért nem látott többet belőlük, mert az emberiség nem épített még többet az úgynevezett középkor évszázadaiban. A gótikát követi, a csodamód bezáruló íveket, amelyek éppen bezárulásukkal vezetik a szellemet a kinyílás végtele­nébe. Szentkuthy nem művészettörténész, nem a hagyományos humán orien­táció megszállottja. Nem a múlt szöveguniverzumának továbbszövője. Számá­ra a gótikus Európa egy gondolkozási modell csupán: egy képlet, amely újabb és újabb egyenletek megoldása felé irányítja. És itt jelenik meg - mindezzel párhuzamosan - a regény mondén hangneme, a képzeletbelileg megélt, a nagy háború utáni félvilági szellemi és magatartásbeli világérzés, amely éppen a világ megszerkesztettségét kérdőjelezi meg. „1928-ban húszéves koromban Apámmal hatalmas körutazást tettünk Európában. [...] »Mindent« felfaltam: várakat és katedrálisokat, könyvtárakban egzisztencialista bölcseletet, mate­matikát, csillagászatot s legmodernebb elméleti fizikát, mélylélektant, mitoló­giát. Nagyvilági mulatók, teológia, a nődivat, ultramodern építészet, a törté­nelmi múlt komédiái, nők és szerelmek, képkiállítások, koncertek naponta: ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom