Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Gulyás Pál: Protestáns és római katolikum

célja, névadójuk kultuszának ápolása mellett az volt, hogy Ady Endre szabad, tiszta szellemében teret biztosítsanak a város művelődni vágyó közönségének. Előadásokat, vitaesteket, kiállításokat rendeztek. Kezdetben a helyi művészek mellett főként a Nyugat hírességeit igyekeztek előadóként megnyerni. A harmincas évektől viszont egyre inkább az újabb nemzedék kapott itt lehetőséget. Egy részük Babitsék köréből vált ki és pártolt át ide, mint például a fiatal Németh László. Tehetséges paraszt-írók, a magyarság sorsáért aggódó, falusi gyökerű értelmiségiek találtak itt egymásra, s szinte észrevétlenül álltak öszsze a népi írók táborává, amely innen indult el és nőtt országos mozgalommá. 1935-től a Társaság jellegének változása tovább folytatódott, s a rendezvényeken a művészetek mellett - neves tudósok bevonásával - a folklór, szociográfia, filozófia, sőt a hungarológia aktuális kérdései is egyre több teret kaptak. Az Ady Társaság igen népszerű volt a város igényes, főként értelmiségi köreiben. Munkájukba sok gimnáziumi diák, egyetemista is bekapcsolódott. Gulyás Pál nemcsak szervezett, mivel jó ideig az irodalmi szakosztályt vezette, de rendszeresen fellépett a rendezvényeken. Ügyvezető elnökként pedig még több szerephez jutott. A Társaság országosan is egyre ismertebbé vált. Majd amikor a Trianonban elszakított, magyarlakta területek kezdtek visszakerülni, a Társaság megragadta az alkalmat, hogy a nagymúltú magyar városok értékes személyiségeit, főleg az írókat felléptesse, bemutassa a debreceni közönségnek. Ezzel a nemes eszközzel - amelynek semmi köze nem volt a felszínes irredentizmushoz - akarták a visszatért területeket újra bekötni a nemzet vérkeringésébe. Kapcsolat elsőként a Felvidékkel létesült, amikor Pfeiffer Miklós kanonok Kassáról Debrecenbe érkezett. Gulyás az itteni piarista rendházban, a katolikus tanár barátai révén ismerte meg őt. Pfeiffer a kassai Prohászka Ottokár Körök szellemi atyja volt, s igen kedves, megnyerő egyéniség, akinek a társaságához írók, újságírók, lapszerkesztők, közéleti emberek tartoztak. A kanonok Gulyást többször vendégül látta. Nála találkozott a kassai Kazinczy Társaság vezetőivel is. (Utóbbiak meghívására 1940 februárjában nevezetes eseményként - két legközelebbi barátjával és eszmetársával, Németh Lászlóval és Kerényi Károllyal közösen léptek fel.) Gulyás kapcsolata a kassaiakkal barátsággá mélyült. Keresztény példájuk és a velük folytatott eszmecsere hitét is tovább erősítette, sőt tápot adott saját egyetemességre törő eszméinek. Ügy érezte, bennük rokon lelkekre talált, akik sürgős feladatnak tartják a széthullt keresztény világ összebékülését. Melléjük állt, mivel az összefogást az akkori egyre vészterhesebb történelmi események különösen sürgették. Ilyen előzményekkel készültek 1940 tavaszán az Ady Társaság protestánskatolikus estjére, ahol mindkét felekezeti gimnázium kórusa is szerepelt volna. Gulyást a kudarc - az apostoli helytartó tilalma - valósággal letaglózta. A kassai kanonok távirata után tudomásul veszi: nincs tovább. Ám lelke leg-