Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Imre László: Gárdonyi és a magyar regénytörténet
A regény egyik legújabb elemzése Jungból indul ki, aki szerint a természettel szoros kapcsolatban, harmóniában élő ember életvilága organikusan, a természeti rendnek megfelelően konstituálódik. 5 Az öreg Csurgó megkérdőjelezhetetlennek vélt értékrendjéhez képest lepleződik le a vő könnyelműsége, önzése. Csurgóé az a domináns szereplői tudat, mely a fokozódó feszültséget és a tragikus összeütközést - egyedül a szereplők közül - teljes súlyával átéli. Segítőkészsége nevetségessé válik, a természeti világhoz alkalmazkodása anakronisztikussá, így lesz hontalanná az öreg tekintetes lányának házában, s kell az önként vállalt halálba menekülnie veje durvasága elől. Az ő szerves, humánus, nemzeti kiindulású értékrendje lépten-nyomon beleütközik a főváros felelőtlen, rideg, gyökértelen és újszerűségében idegenszerű világába. Ez a beállítás azért emeli Az öreg tekintetest a századforduló szépprózájának élvonalába, mert ezáltal nem kevesebb, hanem több mint Ambrus vagy Gozsdu objektív analízise. A meghatározó, a jelenlétével minden érték hovatartozását megszabó tudatnak a működése a legsablonosabb szociológiai képletet is megeleveníti (mint Jancsi fráter a kolostor világát a maga friss világérzékelésével) . Alighanem maga Gárdonyi és érezte e láttatás sikerültségét, ritka szuggesztivitását, s ezért más müveiben is megkísérelte a kitüntetett elbeszélői pozíció érvényesítését. Talán legnagyobb szabású ilyen kísérlete a Szunyoghy miatyánkja, mely minden részletértéke mellett sem nő fel az Isten rabjai és Az öreg tekintetes szintjére. Alighanem azért, mert bár sokszorosan megbonyolított narratológiai képletet alkot (egy társaságban egy rendőrtiszt meséli el azt, hogy miképpen fogott el a Földközi-tengeren hajókázva egy bűnözőt, s eközben hogyan bírta szóra egy számára gyanús utastársát, Szunyoghyt, aki elmesélte különös-kalandos élettörténetét), de hiányzik (mind Imrefi Dezső nyomozó, mind Szunyoghy Dániel esetében) az a gazdag árnyalással, jelképes utalásokkal felruházott domináns tudat, ami Jancsi fráter esetében a keresztény aszkézis átélését, emberközelbe hozását tette lehetővé, Csurgó Károly sorsával pedig a nemzet, a vidéki Magyarország számára idegen, fenyegető és embertelen nagyváros, illetve a polgári világ szubjektív élményét az érzékletes mindennapiság elhitető erejével szuggerálta. A Szunyoghy miatyánkjában az elmélyülés ellenében hat a pikareszk elemek gyors váltakozása is. A narráció megsokszorozott, változékony nézőpontja tehát önmagában nem esztétikai értékforrás ezúttal sem, mint ahogy az Álmok álmodója esetében is olyan a narráció sokféleségének dicsérete, mint ha egy vadászaton a lőállások sokasága, s nem a célzás eredményessége nyerne elismerést. 5 KUNKLI Enikő: A visszavonhatatlanság tapasztalataként megjelenő létértelmezési válság tematizálódása Gárdonyi Géza Az öreg tekintetes című regényében. Irodalomtörténeti Közlemények 2001. 1-2. 129.
