Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Ratzky Rita: „A lehullott csillag fennmaradt sugára”
Egy gondolat bántja most lelkemet, Hogy elfelejtesz lányka engemet. Petőfi Zoltán Vörös kötéses jegyzőkönyve verskijegyzéseket is tartalmaz. Elárulja, hogy a szerelmi költészeten kívül miféle tematika volt az, amelyet apja életművéből követendőnek vélt. Kiírja magának a Honfidalt, a Dunán-t, A borozót és a Felköszöntést. Ezek a korai, 1842-43-as Petőfi-versek a népiességet, a hazaszeretet szólamait és a bordalok műfaját nyújtják követhető például a fiatal Petőfi Zoltán számára. Az elbeszélés, a novella területén is próbálkozott. Ezek a kéziratban maradt munkái, A párbaj, a Szabad a csók, A sorsjátéka. Az öreg doktor pintyőkéje (ez utóbbi fordítás George Sand-ból), jó elbeszélő készséget mutatnak. Verseket is fordít franciából, németből, nem is akárkit, mindjárt Goethét: A vén király, Uralkodási imádság, Katonai vigasz című költeményeket, amelyek jól sikerültek. Meráni gyógykezelése idején is sokat dolgozik, főképpen drámákat fordít. II. Az itt tárgyalt levelei Toldy József ügyvédnek, gyámjának szólnak. Toldy kezdetben szerette Zoltánt, gyámszerepét azzal kezdte, hogy saját pénzéből felöltöztette a meglehetősen elhanyagolt fiút. 1869. július 5-ről keltezett az első levél, ekkor még Pesten van, írnoki munkából tartja fenn magát, de amíg az első fizetést megkapja, pénzt kér. Zoltánnak volt saját öröksége: Petőfi Sándor posztumusz megkapta az akadémiai díjat, ez képezte vagyonkájának alapját, amelyet a jogdíjak egészítettek ki, mégis, szinte állandóan megalázó anyagi helyzetben volt. Ennek oka, hogy a korban egy férfi csak 24 éves korától lett nagykorú, másrészt könnyelműsége miatt egyszerre sem rokonai, sem gyámja nem adtak nagyobb összeget a kezébe. Novemberben már Meránból ír, igyekszik kialakítani ottani életét, már amit ebből gyámjának elárul. Leveleinek középpontjában a gyógyító kúra áll. Toldy mindig késedelmesen küldi a pénzt, van olyan levél, amelyből arra következtetünk, hogy csaló, gazembernek nevezte Zoltánt. Azt is a gyám döntötte el, meddig veheti igénybe a gyógykezelést. 1870 májusában már a hazafelé útból, Botzenból könyörög újabb pénzekért, hogy vissza tudjon jönni Pestre. Bécsben azonban hosszabb időt tölt, állítólag egy orosz herceggel mulatozik. Pedig Meránban, ha egészsége engedi, dolgozik, drámákat fordít, verseket is küld a Vasárnapi Újságba.. Élete utolsó hónapjaiban Dolinay Gyulánál lakik a Sándor utcában, nagyapjától, nagybátyjától nem messze. Halála előtt megindul a családi segítség, de már késő. Dolinay Gyula fölötte mondott gyászbeszédének megállapításaival egyet érthetünk: