Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

I. Történeti rész - Both Tiborné: Betekintés a tímárok adózásába az 1930-as években

Both Tiborné Betekintés a tímárok adózásába az 1930-as években Tímár leszármazottként és adóügyekkel foglalkozóként egyaránt nagy érdekló'déssel vettem kézbe és forgattam a debreceni tímártársulatból alakult forgalmi adó közösség — mint alkalmi egyesület - jegyzőkönyveit tartalmazó kéziratot, melynek feljegyzései az 1936-37-38-as esztendőkben készültek. Vajon - mi mindenre derülhet fény ezekből a jegyzőkönyvi adatokból? A következőkben erre igyekszem rávilágítani a teljesség igénye nélkül. A 35 tímár kisiparost tömörítő alkalmi egyesület az általános forgalmi adó egyetemleges felelősséggel történő megfizetésére alakult. Úgy gondolták, hogy az egy összegben kivetett forgalmi adót valamilyen viszonyítási alap segítségével fel tudják osztani egymás között, és így az adóhivatallal szemben egy közösség fogja a harcot megvívni. A közösségnek talán nagyobb a tekintélye, hatásosabban tud érvelni, attól mintha mindenki egyedül kínlódna az adó bevallásával. Milyen adóterhek hárultak ez időszakban a tímárokra? Ajegyzőkönyvi feljegyzések szerint 1936-ban az adóhivatal által kivetett forgalmi adó átalányösszege 45.000 pengő volt. Ha figyelembe vesszük, hogy a forgalmi adó tételes kulcsa 8,25 % volt, akkor a forgalmi adó alapja 550-600 ezer pengő lehetett. Ebből arra következtethetünk, hogy egy kisiparos átlagban 15-17 ezer pengő értékű árut termelt. Az egyénekre felosztott adó alapján viszont az átlagtól igen eltérő adatokat kapunk, hiszen volt olyan tímár, aki évi 7.400 pengő adót fizetett, de volt olyan is, akit évi 360 pengő adó terhelt. A jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy nem is volt olyan könnyű a 45.000 pengő felosztása, kisebb-nagyobb viharok támadtak a felosztás körül, így például év elején felosztották a "hasítás", azaz a bőr kívánt vastagságúra vágása alapján, majd év közben rájöttek arra, hogy a "húsolás", vagyis az állat bőrének lefejtése során, a bőrön maradt húscafatok leszedése, lenyúzása, jobb viszonyítási alap lenne. Ez utóbbit minden bőrön el kellett végezni, míg hasítani csak a vastag bőrt kellett. Mivel például a lóbőr vékony, így aki sok lóbőrt készített ki, kevés volt a hasítása, tehát kevesebb adó esett rá a közösen fizetett összegből. Az átalányadó összege évenként változott, ugyanis az adóhivatallal a közösség tudott egyezkedni.