Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

III. Vallomások - Ötvös László: A vallomások elé

lyegezték meg. A Vígkedvű Mihály utcai két szoba összkomfortos családi házunkat jogtalanul államosították. Az egyik szobába egy négy fős katona családot költöztettek be. Az előszobából konyhát alakítottak ki, a fürdőszobát a két család közösen használta. Az 1949-50-es években a Gazdasági Rendőrség sorozatos házkutatást tartott aranyat és dollárt keresvén. Az AVO éjszakánként, minden előzetes nélkül vitte el a tímárokat, volt akit lezártak, volt akit megvertek. A tímár gyerekeket középiskolába nem igen vették fel származásuk miatt, csak ipari tanulóknak mehettek. Egyetemi felvételük kizárt volt. Mi is csak nagy nehézségek árán tudtunk a középiskolába bekerülni, mivel jó tanulók voltunk. Leírni nem lehet azt a sok szenvedést, ami a családot érte ezekben az években. Nemcsak a kemény, nehéz fizikai munkával megszerzett javaktól fosztották meg a családot, hanem belegázoltak a becsületünkbe, kitaszítottá váltunk. Édesapám cukor- és szívbetegsége idegrendszeri alapon ezek következménye. Közli: Lőcsei István családja