Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

III. Vallomások - Ötvös László: A vallomások elé

Ladányi János (1907-1969) Édesapánk, Ladányi János tímármester, szegény paraszti családból származott. Édesapja az elsó' világháborúban frontszolgálatos volt, amikor meghalt édesanyjuk. A hat elemi elvégzése után apánk vette vándorbotját, s a Tiszántúlon különböző' helyeken vállalt munkát, majd hazatért Debrecenbe, a Szilágyi Istvánné Teleki utcai műhelyében tanulta ki a tímármesterséget. 1936-ban kiváltotta az ipart, s később Lőcsei Istvánnal a Vígkedvű Mihály u. 59. szám alatt társas viszonyban dolgoztak. 1932-ben feleségül vette Bereczki Juliannát, aki dohánygyári munkásnő volt. Az ő édesapja az első világháborúban meghalt. Születésem után (1933) anyai nagyanyám aki dohánygyári nyugdíjas volt - hozzánk költözött, édesanyánk csak így tudott dolgozni járni. 1941-ben szüleink megvették a Teleki u. 59. sz. alatti kis házat, s itt már társ nélkül 2 segéddel egy bentlakó s egy másik inassal dolgoztattak. A tímárok nagy részét azért nem hívták be katonának, mert hadiüzemnek nyilvánították a műhelyeket. A bőröket az Anyag és Aruhivatal utalta ki, s meghatározta, hogy azokból mennyi vixos bőrt kell kikészíteni, s beszállítani a társulat Hunyadi utcai raktárába, ahol a honvédség átvette azokat. Édesapánk vásárolt egy VIKTÓRIA fényező és faragógépet, mindezek könnyítették, gyorsították a munkát, de változatlanul csak az apánk régi versenybiciklije volt a jármű, s nyaralásunk a nagyerdőig terjedt. 1944. június 2-án egy bomba az udvaruk közepére esett, a másik a házunk szomszéd felőli tűzfalát találta el. Mi a műhelyben hasaltunk a földön a cinasztal alatt s így megmaradtunk. Ezek után - kényszerűségből - kiköltöztünk apai nagyapám bellegelői tanyájára. Ehhez tartozott 3 hold föld, amit nagyapa az első világháború után kapott az államtól. O egyébként a Szikgyár fuvarosa volt. Az oroszok bevonulását a romos Teleki utcai házban értük meg. A hosszú utcában alig lakott 4-5 család. Egyik nap orosz katonák törtek be, s a falhoz állították apánkat, majd meglátták a szárítóban a szépen sorbarakott 840 db honvédségnek elkészített vixosbőrt, "dokumentum" nélkül elvitték. A "felszabadulás" után egyre nehezebb lett a helyzet. A tímá-