Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)
II. Források - Nagy Pál: Tímármesterek a Kisipari Szövetkezetben 1955-1980
vemberi vezetőségi ülésen Szakáll Sándor műszaki vezető a következőkről tájékoztatta a részlegvezetőket: A tímár részleg háromszoros létszámmal dolgozik, két műszakban termel. A sertésbőr termelése több mint a duplájára emelkedett. A szövetkezet meg kívánja venni a Híd u. 10. sz. alatti telek hátsó részét és ott modern műhelyt óhajt kialakítani. Az elképezést sajnos nem lehetett megvalósítani, mert két vállalat is igényt tartott a területre: a Mezőgazdasági Gépgyár és a TITASZ. Nagy gondot okozott, hogy a megnövekedett termelés során előállított terméket nem lehetett kedvezően értékesíteni, minőségi problémák is adódtak. Ezen csak akkor lehetett változtatni, ha a termelést korszerűsítik. A tímár részleg termeivényei a régi gépekkel régi módszerrel nem megfelelőek ezért nehéz az értékesítésük. A termelés korszerűsítését jelentette volna pl. az, ha a bőröket a tímárok maguk vasalják. Jelenleg ugyanis Pestre viszik vasalni azokat. Ez a megoldás nagyon rossz és ezen csak úgy lehet változtatni, ha a szövetkezet vásárol egy vasalógépet. A vásárlás fontosságát külön írásban beadott indoklásával is támogatta Szilágyi László a tímár részleg vezetője. A gép beszerzése azért is fontos, mert remény van arra, hogy olcsóbbá és jobbá lehet tenni a bőrárukat. Az 1968. decemberi ülésen a gépvásárlás mellett egyéb gondok kis szóbakerültek: így pl. a termeléssel kapcsolatos értékesítési nehézségek, nem oldódott meg az üzem biztonságos áramellátása sem. Az 1969. augusztus 5-én megtartott ülésen ismét felmerült a részleg leválása. Természetesen erről már szó sem lehetett, mert az eddigi beruházásokat a szövetkezet nem tudná nélkülözni. A részleg vezetésében is változás történt: Szilágyi László lemondott, helyette Fazekas Józsefet bízták meg ezzel a munkával. Sajnos 1970. közepére az eddig is meglévő, de mindig elodázott problémák hatványozottabban jelentkeztek. Ezek között ilyenek szerepelnek, mint az épület egy részének balesetveszélyessége, a bőrök nagy előállítási költsége, továbbá a bőrgyárral nem tudtak konkurálni, szükséges lett volna velúrral és kutyabőrrel is foglalkozni, de ehhez nem voltak meg a feltételek. Ezek miatt Papp Antal elnök felveti, hogy fel kellene számolni a tímár részleget és egy gazdaságosabb részleg kialakítására kellene a pénz. A tendencia valóban ez volt. Az éwégi közgyűlés megtárgyalta az 1971-1975. közötti fejlesztési tervet, ahol már a tímár részleg fejlesztése egyáltalán nem szerepelt. A részleg ideig-óráig való fennmaradását még termékváltással igyekeztek elérni. Az kizárólag a kesztyűs részleg ellátására gyártott munkavédelmi kesztyűbőrt, valamint kísérleti jelleggel beindult a sertésbőr munkavédelmi jellegű, ruházati puhaságú bőrré való kikészítése. Ezen