Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

II. Források - Nagy Pál- V. Szathmári Ibolya: Részletek a Tímár Társulat jegyzőkönyvéből (1945-1950)

Sárga István tagokból és hogy a pénzügyi igazgatósággal a vonatkozó ügyet tárgyalja meg. Szakosztályi ülés 1946. június 13-án. Jelen vannak: Bakonszegi Imre elnök elnöklete alatt 50 tag. A Bőrgazdasági Iroda részéről Hadnagy Árpád mérnök, az ellenőrzési osztály technikai vezetője Sviderski Mihály ellenőrjegyzőkönyv vezető Hadházi Bálint. 29. szám. Elnök előadja a mai gyűlésünkre meghívtuk a Bőrgazdasági Iroda által kiküldött urakat, egyetlen tárgyunk az urakkal megtartott minőségi és kapacitás vizsgálattal kapcsolatos kérdések megtárgyalása. Felkéri Hadnagy Árpád mérnök urat, ismertesse azokat a kérdéseket, amelyek az ülés tárgyát képezik és egyben közölje a vizsgálat közben tapasztaltakat. Hadnagy Árpád a kérésnek eleget téve rövid összefoglalóban rámutat arra, hogy a vizsgálatok folyamán meggyőződhetett arról, hogy a debreceni tímárok a mai nehézségek ellenre is akarnak és tudnak dolgozni, különösen áll ez az ásványi cserzésű bőröknél. Rámutatott az egyes helyeken észlelt hiányok és bizonyos fokú szakszerűtlenségekre, melyek főleg az ásványi cserzésnél tapasztalható. Ezen jelenségek a nehéz gazdasági viszonyokra és az anyagok megbízhatatlan voltára vezethetők vissza. Felhívta a tagok figyelmét, hogy őseik útjáról ne térjenek le és a lehetőségekhez képest maradjanak meg amellett a készítési eljárás mellett, melyek a legjobbak és melyek országos viszonylatban is megállják helyüket. Felkéri a tagokat, hogy sérelmüket és panaszukat terjesszék elő. Kovács László felszólalásában megköszöni a kiküldöttek fáradságát és jóleső érzéssel állapítja meg, olyan emberek jöttek most hozzánk vizsgálatot tartani, kik szakemberek és szívükön viselik a szakmánk, valamint a kisiparosok helyzetét. Kérdezi, nem volna e lehetséges, mint a múltban volt, a jelenben is az egyes gazdálkodók engedélyt kapnának elhullott állataik bőrének saját szükségletük céljaira való bércserzésere. Ezt a múlt időkben is gyakorolta az Anyaghivatal és ez a mai időkben nagyon üdvös lenne, tekintettel az újgazdákra, akik a saját állataik bőréből készült lábbelikkel nagyrészben lennének kárpótolva az állat elhullása folytán szenvedett nagyértékű veszteségből kifolyólag. Sviderski úr válaszolva a kérdésre rámutatott arra, hogy a múltban bércserzést a váltóbőrrendszer váltotta fel és statisztikailag is kimutat-