Krankovics Ilona szerk.: Debreceni festett pergamenkötések (Debrecen, 2002)

Ádám Ágnes: A pergamen szerepe a középkori könyvkötéstechnika történetében. A pergamen kéziratok ismételt felhasználása

nem bélelték ki belülről papírral, a fűzésmód sokszor meghatározhatatlan; néhány szál cérnával, szabálytalanul, össze-vissza fűzték a bordákon keresztül az ívekbe. A félpergamen kötéseknek már nagyobb figyelmet szenteltek. (9. fotó) A még mindig ismételten felhasznált kézirattal borított keménypapír illetve a fatáblás félbőr pergamenborítású, és az egész pergamen veretes kötések már igényesebben készültek. Az átkötés színvonalát nyílván meghatározta az átkötés helye és a könyvkötő szaktudása. (10.fotó) A kéziratos borítók restaurálás utáni elhelyezése, a töredékekhez hasonló tárolási problémákat vet fel. A kettő között azonban méretbeli különbség is van. A borítók semmiképpen nem férnének el a könyvtestben, ezenkívül előfordulhat, hogy a kétoldalas pergamen kézirat, szövegében majdnem hiánytalan levél. A kezelők ezeket általában külön tékában, dobozban tárolják. A középkori új pergamen kötések készítéstechnikájuk alapján puha-, keménytáblás fél-, vagy egész borításúak lehetnek. Ez utóbbiak táblája papírból vagy fából áll. (11. fotó) Gyakori a füles 'klapnis' (áthajtott) kötés is. (12. fotó) A kötések között külön csoportot képviselnek a látványos, egyedi, remek darabok. (13-14. fotó) Ami a díszítést illeti, előfordulnak igénytelenebb, díszítetlen, de egészen dekoratív, aranyozott kötések is. Jó példák erre a debreceni pergamenkötések. Elmondható, hogy a középkori kézműves-iparos mesterek, mind elismert, ötletgazdag szakemberek voltak. Nagy tudással, művészi kivitelezéssel valósították meg elképzeléseiket, tetszetős, egyedi darabokat, jelentős műtárgyakat készítettek. Ügyesen bántak a pergamenanyaggal és ezt az ismeretet egyesítették a fantáziájukkal. Lelkesedés tölti el azt, aki a kezébe vehet egy több évszázadot túlélt, mindenképpen figyelemreméltó külsejű, érdekes pergamenkötést.