Krankovics Ilona szerk.: Debreceni festett pergamenkötések (Debrecen, 2002)
Ádám Ágnes: A pergamen szerepe a középkori könyvkötéstechnika történetében. A pergamen kéziratok ismételt felhasználása
2. ábra A leletek, töredékek előkerülésekor mindenképpen együttműködésre van szükség a restaurátor és a könyvtáros, kutató között. Eredményes kutatómunka derítette ki, hogy a XV. századi kódexből XJJ1. és XIV. századi leletek kerültek elő. A szöveg megfejtését elősegítette, hogy a tartalom már ismert volt korabeli másolatokból. A fragmentumok összeillesztése az eredetinek megfelelően történt, kimaradt a hiányzó betűk, sorok helye. (4. fotó) E hiányokat a helyreállítás során, pergamenöntési eljárással pótoltam 1 . (A módszer lényege: desztillált víz, etil- és izopropilalkohol keverékében oldott pergamen- és cellulózrostokból, valamint pergamenenyvből és fertőtlenítőszerből álló péppel történik a hiányok kiegészítése, kézi öntéssel vákuumasztalon.) Három levél; kettő breviáriumtöredék és egy Mária imádság részleteit tartalmazó levél rekonstrukciója vált lehetővé ezzel a restaurálási módszerrel. Természetesen a töredékek színe és minősége nem egységes, hiszen azok a kötetben különböző helyen helyezkedtek el és a ragasztóanyag is eltérő mértékben érte őket. Az előkerült fragmentumok tehát ismét információt átadó dokumentumokká váltak 2 . Összeállítható darabok felfedezésére csak sérült, rossz állapotú kötetek restaurálásakor van némi esély. Sajnos a leletek többsége szövegükben nem illeszthető össze. A fából készült kötéstáblák vetemedése ellen gyakran alkalmaztak kéziratos pergamenlapot. Kitükrözték vele a táblák belső oldalát. Hasonlóképpen védelmi célt szolgált a pergamen röp- illetve védőlap, vagyis a kötet első lapja. Előfordult, hogy a hátsó tábla elé is fűztek kéziratos kódexlevelet. (5. fotó) A felső kötéstáblán (vagy a gerincen, a bordák között) helyezkedik el a címke, amely a mű címéről, esetleg egyéb adatairól (szerző, régi jelzetszám stb.) informál. A pergamencímkét néha fémkerettel ellátott Mária-üveggel (hasított csillámpala) védték. (3. ábra) A fatáblán lévő áttört sarok- és középveretek alá is gyakran tettek díszítésként, színezett, festett pergamen darabkákat. Fontos funkcionális szerepük van a könyvtestet összefogó bőrszíjaknak, melyek végére erősítették föl a fém véreteket. Az összehajtott bőrszíjak megerősítésére középre pergamenszalagot ragasztottak. ; ; 1 MEGGYESFALVYNÉ ÁDÁM ÁGNES-SZLABEY GYÖRGYI: Egy XV századi bőrborítású papírkódex és a kötésében talált XIII. századi pergamentöredékek restaurálása. Magyar Grafika, 1992. XXXVI. 4. 2 SZELESTEI N. LÁSZLÓ: Magyarországi krónika- és breviáriumtöredékek az Országos Széchényi Könyvtár Cod. Lat. 324. jelzetű kódexének gerincéről. Magyar Könyvszemle, 105. évfolyam, 1989. 2. sz.
