Krankovics Ilona szerk.: Debreceni festett pergamenkötések (Debrecen, 2002)

Ádám Ágnes: A pergamen szerepe a középkori könyvkötéstechnika történetében. A pergamen kéziratok ismételt felhasználása

Ádám Ágnes: A pergamen szerepe a középkori könyvkötéstechnika történetében A pergamen kéziratok ismételt felhasználása A régi könyvgyűjteményekben található kódexek, pergamenbe kötött nyomtatványok is bizonyítékok arra, hogy a pergamen kötő-borító anyagként is jelentős szerepet töltött be a középkori kötéstechnikában, a kéziratosság korától kezdve a nyomtatás korszakán át. A kódexek korában ezt az anyagot elsősorban íráshordozóként használták, a könyvtesteket cserzett bőrrel borított fatáblák védték, ritkábban pergamen. A papír, majd a nyomtatás elterjedésével szerepcsere történt. Az olcsóbban előállítható és beszerezhető papírból íráshordozó lesz, bár elterjedésükkor, eleinte még gyakran fordult elő, hogy a könyvtest lapjainak legalább a fele pergamen, majd egyre jobban csökkent a pergamenlevelek száma. Később a papír ívfüzeteket összehajtott pergamenívekkel vették közre, aztán azokat is elhagyták. A pergamenre, mivel erős, tartós, rugalmas anyag, mint segédanyagra nagyon jelentős feladat hárult a kötéstechnikában. Hogy tulajdonságai alapján mennyire megfelelt kötészeti célokra, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint a hosszú évszázadokon át ép állapotban fennmaradt kódexek. A sérülések általában nem a készítéstechnika következményei, hanem a nem megfelelő használat és a helytelen tárolási körülmények okozták. A kódexek bekötésekor teljesen természetes eljárás volt a régebbi vagy korabeli szövegében elrontott vagy feleslegessé vált pergamen kéziratok ismételt felhasználása. Túlságosan drága volt a pergamen. Ezt támasztja alá az is, hogy írásnélküli, új pergament nagyon ritkán alkalmaztak kötő-, illetve segédanyagként. A felhasználás helyben történt, hiszen a könyv létrehozása, megőrzése, használata a kora középkori könyvtárakban történt. A kolostorban működött az író, másoló, könyvtáros, olvasó. Gyakran a könyv anyagául szolgáló pergament, íráshoz, festéshez szükséges anyagokat is itt állították elő, és maga a könyvkötés is ebben a műhelyben történt. A könyvtárakban, majd a kódexmásoló műhelyekben tehát a könyv előállításához nélkülözhetetlen pergamen mindig kéznél volt, akár írott vagy írásnélküli formában. A restaurátorok munkájuk közben nyomon követhetik, hogy a kéziratos kódexlapok, töredékek a kötés mely részébe kerültek, hol találhatók, milyen funkciót töltöttek be. Információt hordozó szerepük hogyan változott át kötéstechnikai elemmé, majd ezek az anyagok, miként válnak ismét múltidéző forrásértékű dokumentumokká. A kódexek, régi nyomtatványok helyreállítása során gyakran bukkannak elő olyan meglepetést okozó 'titkok' is, amelyeket a könyv hosszú évszázadokon keresztül rejtegetett.