Krankovics Ilona szerk.: Debreceni festett pergamenkötések (Debrecen, 2002)
Érdi Marianne: Egy dob pergamenjének restaurálási problémái
Érdi Marianne: Egy dob pergamenjének restaurálási problémái A Képzőművészeti Egyetem Papír-Bőr Tárgyrestaurátor szakán negyedéves vizsgamunkám volt ez a tuniszi cserépdob, amelynek restaurálását 2000 tavaszán végeztem. A tárgy a Néprajzi Múzeum tulajdona 1 , magassága 327 mm (1. kép). A dob teste mázas kerámia, egy csőtalpból és egy félgömb alakú kiöblösödő részből áll. A színtelen mázzal bevont nyakra húzták fel a dobbőrt, amelyet csak ragasztással rögzítettek a felülethez. A kerámiatest gazdagon díszített. Ornamentikájában felhasznált elemek a kígyóvonal, stilizált virágok, leveles virágos indamotívum. Színei: fekete, fehér, sötétkék, türkizkék, sötét bordó, sárga, barnászöld. Míg a kiöblösödő felső részt sávok tagolják, a talprészen az indák egy keretet vesznek körbe, amelyen a felirat nehezen olvasható: David Maevcek Tunisz 1899. A kerámia belül üreges, mázatlan, alul nyitott. A talprész belsejében a külső türkiz színű máz folytatódik egy keskeny csíkban. E fölött kb. 10 cm mélyen átlátszó mázzal bevont. A dob az egyik legősibb hangszer, a törzsi népek kultikus táncainak elengedhetetlen része. Testük fából vagy cserépből készült, amire különféle módokon erősítették fel a szőrtelenített nyersbőrt. Peckekkel, faszegekkel, sodort bélfonalakkal, gyöngyökkel díszített zsinórokkal, vagy egyszerűen ragasztással. A legkülönfélébb állatok bőrét használták fel, például kecske, zerge, ló, őz, kutya stb. A dobok alakja, díszítettsége, a hozzá felhasznált anyagok mind jellemzőek egy-egy népcsoportra, vagy kultúrára. Amikor megszólaltatták őket előfordult, hogy változtattak a hangmagasságukon, azaz beszéltették a hangszert. A sámán, a rituális tánc alkalmával a tűz fölé tartotta a dobot, amelynek bőre ekkor veszített nedvességtartalmából, kifeszült és a hangja is megváltozott. Afrikában a homokóra alakú testre erősített dobbőrt az oldalán végigfutó zsinórokkal, a hónuk alatt húzogatva „beszéltették". Egy másik módszer szerint a zsinórokba fapecket tettek, ennek forgatásával feszítették vagy lazították a dob bőrét (1. ábra). A dobok díszítésére különféle állatokat, Napot, Holdat, jeleket vagy geometrikus ábrákat festettek a bőrre. Az afrikai nagy fadobok bőre gyakran fapeckekkel feszített, testük faragással, véséssel díszített (2. ábra). 1. BODROGI T.: Törzsi művészet, Corvina, Budapest, 1981, 247 p.
