Krankovics Ilona szerk.: Debreceni festett pergamenkötések (Debrecen, 2002)
Fekete Csaba: A debreceni hártyakötés határkérdései
megfelelő bőrre alkalmazott változatát is tekintetbe kell vennünk a szélesebb körű feltárásban. A helyi bőrkötéseknek azonban a 18. században egy másik, és határozott stílusa is kialakult, amelyet például a Református Kollégium számára kötött könyveken széltében tanulmányozhatunk. 6 Rátétes hártyakötések Németországban természetesen szokásos volt a festett, rátétes hártyakötés is, 10 ha ugyan nem magyar mester csinálta, vagy nem Magyarországon kötötték a kiállításon látható német énekeskönyvet, hisz pl. a Szenei Molnár Albert által zsinórmértékül követett Ambrosius Lobwasser féle genfi zsoltáradaptációt még 1870 táján is kiadták a hazai németajkú gyülekezetek hazánkban, azaz német énekeskönyveket Magyarországon is használtak, feltehetően olyanokat is, amelyeket nem Németországban kötöttek be. És természetesen nem minden mestermunka debreceni. Rábukkanunk azonban rátétes technikára az egyszerűbb mintázatú, egyszínű énekeskönyvek kötésének hazai példányai körében is. Korai példányairól ugyan nem tudunk jelenleg még, de itt is adódik a továbbkutatás számára egy megoldatlanság. Nem dőlt el tisztán, hogy csupán a 19. század közepe tájától várhatunk ilyen ritkaságokat, mint a rátétes munkák? Vagy joggal feltételezhetjük, hogy a szalagfonattal tagolt és többszínű, sok bélyegzővel cifrázott mezőkből alkotott táblájú kötetek mellett rátétest is a legsajátosabb debreceni hártyakötések közé sorolhatunk? Ha a stíluson belül synehronban művelt ágnak tekintünk ilyen technikát is, akkor más a minősítése. Ha csak egyik későbbi elágazásnak kell tekintenünk, akkor már a klasszikushoz debreceni megoldáshoz képest elfajzás, felhígulás jele. A művelődéstörténetnek általában nem szabadna egyedül a különleges példákkal foglalkoznia. Való igaz, hogy a mesterség teljesítménye és fejlődésvonala ezek által ragadható meg legkönnyebben; és ennyi szép kötés láttán mást nem is mondhatunk, mint azt, hogy ezek által ragadható meg leglátványosabban. Az egyszerű, közhasználatra készült még nem a tömegtermelésre jellemző kvalitásokat hordozták a kézműipar korában. A kötéstörténetnek sem elég a Prachtband körében lehorgonyoznia. Egyfelől a kiállításunkon látható doboz és tükörkeret egyedi példának látszik, de kérdés, hogy nem volt-e egykor sokkalta szélesebb háttere, és a megemlített bőrtapétákkal való rokonság nem ilyen példák további felbukkanása által válik-e megfoghatóvá és értelmezhetővé? Úgy vélem, a mostani első megközelítésnek nem tanácsos kizárni az ilyen elágazásokat sem. Ne hallgassuk el, hogy a debreceni kötés fogalma szükségszerűen kiterjed a csaknem dísztelen, de tartósan bekötött munkákra. Ilyenek a hártyakötések között is vannak. A közönséges pergamen, vagy félpergamen kötéseken fölbukkanó motívumok és technika ide sorolása annál is inkább kényszerítő, mert Tótfalusi Kis Miklósnak és a 19. századi reformátusságnak egyaránt törekvése volt, hogy a köznép számára, azaz mindenki számára hozzáférhető és megvásárolható könyvek legyenek forgalomban. A debreceni kötés 10 Iparművészeti Múzeum, Ltsz. 65.282. - CHRISTIAN ZEISENS: Himmelsschöne königliche Braut-Kammer. Gebet- und Gesang-Buch. Leipzig, 1747, Schönemark. 158><70 mm.
