Krankovics Ilona szerk.: Debreceni festett pergamenkötések (Debrecen, 2002)
Beöthyné Kozocsa Ildikó: A debreceni festett pergamen típusú könyvkötések kötéstechnikai sajátosságai
kötés szerkezete is jól látható. Néhány restaurálásra szoruló könyv szétbontásánál me. egyértelműbben kiderül a készítés módja. A vizsgált könyvek megjelenési ideje és többi kevésbé kötésének keletkezése is a XVIII. század elejétől a XIX. század 30-as éveiig terjedc időszakra esik. A kötések technikáját tekintve általánosságban megállapítható, hogy, legyenek bár fatáblások vagy papírtáblások, a táblákat ráépítették a könyvtestre, szaknyelven szólva betáblázták őket. Ezután borították be pergamennel vagy bőrrel. A borító díszítését a már teljesen elkészült kötésen végezte el a mester. Ehhez igen nagy mesterségbeli tudás és gyakorlat kellett, ugyanis ha nem sikerül a nyomás (pl. a túlságosan forró bélyegző elégeti a hőre érzékeny pergament) vagy a festés, új kötést kell készíteni. Feltételezhető, hogy kisebb méretű művek esetében ún. beakasztott kötést készített a könyvkötő. Ez azt jelenti, hogy a könyvgerinc vastagságánál valamivel szélesebb merített papírral összeakasztotta a két táblát, ezután borította pergamennel, majd elkészítette a festést, aranyozást, végül az előzék segítségével rögzítette a könyvtestet a táblákhoz, azaz beakasztotta őket. A vizsgált kötések mind keménytáblásak, puha, azaz tábla nélküli kötéssel nem találkoztam. Ezt a díszítési technika magyarázza, ugyanis a puha pergamenborító nem elég sima és szilárd alap a bélyegzőkkel, görgetőkkel, sávozókkal való aranyozási műveletekhez, és a festéshez. A következőkben ismertetem a debreceni festett könyvkötések szerkezeti elemeit, valamint a bekötés módját. ' Az előzék legtöbbször a könyvtest elé és mögé külön ívként fűzött egy, vagy egymásba helyezett két levél, merített papírból. A fűzés látható a nyílásban. Rendszerint az első, illetve első kettő lapból csak egy-egy csíkot hagynak meg, ez tölti be a betáblázó csík szerepét amit nem mindig hajtanak át az első és utolsó ívre. Az előzék ritkán fehér, inkább fadúcról készült egy, vagy többszínnyomással. Pl. az RK4 jelzetű, Bethlen Zsuzsanna Teleki Sámuelné bibliája: ex librise látható a röplapon, baloldalon a Miatyánk szövege köralakban igen apró betűkkel 3 . Kétszínnyomású az RK126 jelzetű könyv előzéke 4 , a tulajdonos ex librisével. Gyakori a debreceni kötéseknél ez a fajta ex libris, amely úgy készül, hogy ezüst vagy arany fóliával rányomják piros papírra a szöveget, majd szív alakúra kivágják, és ráragasztják a tükörre. Itt „Hollósi Erzsébet 1790" ex librise jelöli az énekeskönyvet (1. kép). Ugyancsak szív alakú ex librissel ellátott könyv az RK20. jelzetű 5 . Sima bordó színű előzékén ez olvasható: „Margitai Klárájé, anno 1754". Két Margitai nevű nyomdász is működött Debrecenben. Ebben az időben Margitai István. Ezt a művet azonban Miskolczi Ferenc nyomtatta 1718-ban 6 . A fadúcról nyomott előzékeken kívül találkozunk még brokátpapírból, ritkábban márványpapírból készült előzékekkel is. Az ívek felfűzése a vizsgált köteteknél kétféle módon történt. Vagy a gerinc síkjából alig kiemelkedő ritkásan befűrészelt spárgabordákra fűzték az íveket, vagy pergamenszalagokra. (2. kép). A könyv szétnyitásakor mindkét esetben elválik a pergamenborító a gerinctől, de becsukva hozzásimul ahhoz. A spárgabordák néha átsejlenek a pergamenen. Ritkán 2 A diafelvételek nagyrészt Tóth Zsuzsanna és az OSZK fényképészeinek munkája. 3 RK4. Biblia. Basel, 1751. 4 RK126. Közönséges Isteni Tiszteletre Rendeltetett Énekes Könyv... Pozsony, 1790. 5 RK20. Keresztyén cathecismus, Debrecen, 1718. 6 V. ECSEDY JUDIT: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában 14731800. Bp., 1999.
