Krankovics Ilona szerk.: Debreceni festett pergamenkötések (Debrecen, 2002)
Gáborjáni Szabó Botond: Az iparművészet virágzásának feltételei a régi Debrecenben
A cívisvárosban volt becsülete a könyvnek és a tudásnak. XVIII. századi helyi források tragédiák lehetőségét láttatják az iskolaügy mulasztásaiban, éles hangon fogalmazva meg, hogy az írni-olvasni nem tudó ifjúságnak nemcsak az evilági, de a túlvilági élete is veszélyben van. Ezért döntött úgy az Egyháztanács, hogy a legtekintélyesebb városi vezetők - köztük a főbíró - havonként kötelesek ellenőrizni a leányok iskoláit is. 18 A könyves mesterség rangját jelzi, hogy a hagyomány szerint Huszár Gál műhelyét Melius püspök fogadta házába, majd a tipográfia közel száz esztendeig a régi városházán, közvetlenül a Tanácsterem szomszédságában működött. A nyomdai provizorok fizetése a XVIII. században hajszálnyira azonos volt a kollégiumi professzorokéval és a város orvosáéval. Az egyetem Budára költözése előtti időszakban Pest és Buda lakosai ritkán dicsekedhettek 40-50 kötetnél nagyobb magánkönyvtárakkal, miközben Debrecenben 500 és 2000 példány közötti magánkönyvtárakról tudunk, bő két tucatnyi művet pedig iparosok hagyatéki leltárai is gyakran részleteznek. 19 Az általában deákos műveltségű könyvkötők között számottevő a nemesi származásúak aránya, közülük sokan ahhoz az értelmiségi réteghez tartoztak, amely számtalan rokoni szállal kapcsolódott szenátorokhoz és az egyházi vezetőkhöz. 1828-ban 10 könyvkötő közül ketten a tanács tagjai voltak. 20 A helyi viszonyokat az is jellemzi, hogy a polgárjoggal rendelkező, a köznemesség átlagánál jobb helyzetben élő cívisek között nem voltak éles vagyoni különbségek. A tehetős debreceniek is egy asztalnál étkeztek cselédeikkel és a főbíró választásánál sem a vagyon volt a döntő szempont. Könyvkötészetről nem beszélhetünk a debreceni nyomda említése nélkül, amely intézmény üzleti stabilitását, jövőjét szintén a református egyházra és iskolarendszerére alapozta. 1730-tól kimutatható az ország egész területén - Nagyszebentől Győrig, Marosvásárhelytől Kőszegig -, hogy a tipográfiának minden egyes nagyobb, vagy református szempontból fontos településen voltak bizományosai, főként a könyvkötők körében. A (változatlan új kiadásokat is számítva) százezres nagyságrendben nyomtatott ABC könyvek, énekeskönyvek, tankönyvek, bibliai históriák és a református kegyességi irodalom tömegtermékei az anyanyelvi kultúra egyik központjává tették a várost. 21 Ha Debrecen kereskedelmével hozzájárult a három részre szakadt ország egységének őrzéséhez, szellemi téren hasonló célt szolgált a Kollégium és a nyomda. A városvezetés a hódoltság elmúltával, a Habsburgbirodalomba tagolódó országon belül a protestáns értékrend védelmére fordította a legtöbb energiát, mert identitását ezen a téren fenyegette veszély. A város hanyatlásának kezdetét a török elleni felszabadító háborúk pusztításai, Szejdi járása, majd Strassoldo és Caraffa kíméletlen sarcolása okozta. A Rákóczi-szabadságharc végére a legendás gazdagságnak csak a híre maradt. A „szabad" királyi város 1711 után részesült a békés korszak előnyeiből, de a nyugalomért igen súlyos árat fizetett: a sorozatos kiraboltatást követő tőkehiány, majd 18 A Debreceni Református Kollégium a „pedagógia századában". Szerk. bev. a forrásokat válogatta: G. Szabó Botond. Debrecen, 1996.184. 19 Budapest története (Bp.1975. 3.k. 205.) 1694-től 1800-ig csupán 27 budai és pesti polgári magánkönyvtárról tud mindössze 730 kötettel. Debrecen vonatkozásában lásd Tóth Béla tanulmányát (Debrecen könyvtári kultúrája a 18. században. Magyar Könyvszemle, 1981. 66-80.) elsősorban Hatvani István, Sinai Miklós, Kazai Sámuel, Szeremley Sámuel, Maróthi György, Weszprémi István és mások könyvtárainak felsorolásával. Iparosok hagyatékáról lásd BALOGH ISTVÁN: A cívisek társadalma. Debrecen, 1946. 47. és Debrecen története, i.m. 2. k. 521. 20 TAKÁCS BÉLA: i. m. 45. 21 BENDA KÁLMÁN-IRINYI KÁROLY: A négyszáz éves debreceni nyomda. Bp. 1961. 41-58.
