Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)
Az igazgatói székben
Ez a fő fejezet eléggé vázlatos és elnagyolt, a tanulmány igazi értékét a csapdák, tőrök, hurkok bőséges változatainak és velük való élésnek szemléletes leírása jelenti. Ide csatolja a kártékony vadak elűzésére vagy tőlük való óvakodásra szolgáló hiedelmeket is. A közölt gazdag anyag szétfeszíti a mű keretét és a teljességre törekvés a rendszeresség rovására is megy. De mindenképpen alapvető mű, A Magyarság Néprajzának e tárgybeli fejezete nagyrészt ezen a feldolgozáson alapul. 147 A következő évben, 1934-ben jelentette meg a tizenöt éven át folytatott gyűjtéseinek eredményét, a Tiszán és a tiszántúli kisvízeken folytatott népies halászatról. Az előszava szerint Herman Herman Ottó művét kívánta folytatni, az általa elhanyagolt területeken folytatott gyűjtéssel. Olyan eszközöket is talált, amelyeket már a nagy monográfus csak hírből hallott, de saját szemével nem látott. Némely szerszámot már ő sem talált meg, és sokféle halászati módot is csak elbeszélés alapján tudott rekonstruálni. Történeti nyomozása során arra a megállapításra jutott, hogy e tájon a kisvízi halászatnak mindig csekély volt a jelentősége : „Apró halászok szétszóródva, maguk kezdetleges szerszámaikkal űzték szegényes foglalkozásukat". A nyelvészeknek kíván segítségére lenni a vizek által létrehozott felszíni formák népi elnevezésének és a halászat mesterszavainak közlésével. Dolgozatának legrendszeresebb fejezete az, amelyik a rekesztő halászatról szól. Itt hasznosította az északi útjain látottakat és H. Sireliusnak, a finn-ugor népek halászatát tárgyaló monográfiájának rendszerezését. Az egyes fejezetekben szakszerű leírások váltakoznak hangulatos útirajzokkal (szigonyozás, téli halászat). A pákász életmódot tisztán irodalmi adatok alapján ismerteti, de gazdagítja a pákászkodásra vonatkozó szólások összegyűjtésével. Sok adatot közöl a vizek életével szorosabb — de a halá147. Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon. Db„ 1933. 145 + 78 kép.
