Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)
A Városi Múzeumban és a Közművelődési Könyvtár élén
Bár ezekben a hónapokban a naplóját elég rendszeresen vezette, mégis elkerülte figyelmét az az esemény, amely a következő években meghatározta a kutatási irányát, a múzeum sorsát és végső soron élete útját is. Ugyanis 1920. május 9-én az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter egy választási gyűlésen bejelentette, hogy egy műbarát, milliókat érő műkincset ajánlott fel a kormánynak. Ö rajta lesz, hogy ez a nagyszerű ajándék Debrecennek jusson. 87 Ez a műbarát Déri Frigyes volt, aki eredetileg szülővárosának, Bajának szánta a Bécsben levő gyűjteményét. A minisztériumban dr. Czakó Elemérrel, a múzeumi ügyek referensével tárgyalt. Czakó Elemér emlékezése szerint előbb Pesten, az Andrássy úton (ma Népköztársaság útja) alkudott egy palotára, hogy a már meglevő Hopp Ferenc múzeum mintájára ott állítsa ki gyűjteményét. Czakó Elemér hívta fel a figyelmét Debrecenre, hogy itt is létrejöhessen a szegedihez hasonló közművelődési intézmény. Rábeszélte Dérit, hogy adja fel bajai terveit. „Dérit személyesen levittem Debrecenbe. Ott minden tekintetben megértésre találtunk, megszerkesztettem az adománylevelet, azonkívül a múzeumi szervezkedés és rendezkedés alapokmányát". 88 A debreceni látogatás 1920. okt. 21-én történt. Déri tárgyalt a város vezetőivel, Sesztina Lajos vasnagykereskedő vendége volt, a Nagyerdei körúton ma is meglevő villában (68. sz. ma napközi otthon). A tárgyalás során kijelentette kívánságát: „Gyűjteményem megosztás nélkül olyan magyar városba kerüljön, amely nagyságánál, fekvésénél fogva legalkalmasabb arra, hogy a gyűjtemény benne, a magyar kultúra közkincsévé váljon." 89 Déri ígérte, hogy az épületet is megépíti, de a hely kijelölési miatti huzavonák, majd a korona elértéktelenedése következtében, e tervét nem tudta megvalósítani. Még megérte a 87. Ecsedi I. összeáll.: Vezető Debrecen sz. kir. város Déri Múzeumában. Db, 1930. 11. — A vezetőnek ezt a részét Zoltai Lajos írta. 88. Czakó Elemér levele. 1930. máj. 26. DMNA. 86/1. sz. 89. Ecsedi, id. mű. 1930. 11—12.