Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)
A Városi Múzeumban és a Közművelődési Könyvtár élén
zatlanul maradt kiállítás még didaktikusnak is mondható, mert a régészeti részben Zoltai Lajos számos feliratokat és magyarázó szövegeket illesztett be, a néprajzi tár tárgyai pedig — a halászatot kivéve — akkor még mindennapos látnivalók voltak. A pásztorokat ábrázoló képek élő típusai még cifra szűrben, bottal a kézben, karikással a nyakukban, néha végigmentek az utcán. A hajdúsági parasztház, a debreceni szárazmalom, a karcagi szélmalom 1 : 10 arányú modelljét nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is megcsodálták. A múzeum mellett volt még két nyilvános közművelődési intézménye a városnak; az 1917-ben létesített városi könyvtár és az 1918-ban vele egy épületben és egy igazgatás alatt álló képtár. Ez utóbbi alapját a Szépművészeti Múzeum raktáranyagából letétképpen átengedett 60 festmény és a város által a helybeli művészektől vásárolt néhány olaj kép és akvarell alkotta. Mindezek az intézmények inkább vegetáltak, mint éltek, a forradalom és a román megszállás idején általában zárva voltak. A múzeumban Zoltai Lajos egyéb teendő híján kijárogatott a temetőkbe, hogy a sorra eltünedező fejfákat és monumentális epitáfiumokat tollrajzba megörökítse. E rajzok — nagyrészt ma is megvannak — a debreceni kálvinista temetőművészet ma már pótolhatatlan emlékei. Ecsedi István a román megszállás alatt visszatért ugyan a múzeumba, de érdemi munkát nem végzett, érdeklődését a politika kötötte le. A fentebb említett politikai cikkein kívül egy keltezhető ezekre az évekre — ez is politikai jellegű — a debreceni zászlóalj csapatzászlajának történetét örökítette meg. 8j Naplójából tudjuk, hogy 1921. október 18—19-én a múzeumban és a Hortobágyon Van Griffen hollandi régészt kalauzolta. A holland tudós útját újságcikkben is ismertette. 86 85. Ecsedi I. A debreceni kanotaság zászlója és annak átadása. DKK. 1921. (XXI.) 32—25. 86. Ecsedi napló: 1921. X. 18—19. DMNA. V. 99. és Hortobágyi életképek. Db, 1927. 18—30.
