Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)
A néprajz vonzásában
nép idegen áramlatok közepette újakkal volt kénytelen felcserélni". A néprajzi kutatás előtt áll az a feladat, hogy a magyarság keleti kapcsolatait minél szélesebb alapokkal alátámassza, tehát az összehasonlítás érdekében ki kell terjeszkednie azokra a területekre, ahol egykor a magyarság élt. Legsürgősebb teendő az európai török-tatár népek tanulmányozása. 38 A Hortobágy monográfia a maga idejében korszerű szintézis volt, és híven tükrözi a magyar néprajzi irodalomban az 1910-es években uralkodó nézeteket. A táj földrajzi leírásával kezdődik és ennek alapján megállapította, hogy a debreceni tulajdonban levő, e néven ismert pusztánál jóval nagyobb tájegységre terjed ki. Felhasználta, sőt helyi adatokkal kibővítette Cholnoky Jenőnek éppen e tájban megjelent morfológiai és Treitz Péternek akkor nagyon is korszerű agrogeológiai kutatásait. De már itt is átcsapott a néprajzba, összegyűjtve a táj felszíni formáinak népi elnevezéseit (vakszik, szikpadka, juhászpadka, telek, laponyag, porong, hát stb.) Ezek később a szakirodalomban is meghonosodtak. Részletesen ismertette a felszíni vízfolyások népi elnevezéseinek történeti múltját és nyelvészeti megfejtéseit. A puszta vízfolyásoktól szabdalt sík lejtője eleitől fogva kedvezett az egymást váltó primitív társadalmak életformájának, a pásztorkodásnak. Az emberi települések a vízhez közel, de az ármentes emelkedések szélén keletkeztek. Lényegében véve mindig az állattartás színtere volt, és ez az állattartás rokonságot mutat a belső-ázsiai nomadizmussal. Friedrich Ratzeire hivatkozva rekonstruálja, részben Herman Ottó, Vámbéri Ármin és Almássy György tanulmányai alapján azt a pásztorkodó életformát, amely itt napjainkig fentmaradt. Ratzel nézetéhez csatlakozva, már a kutatáshoz is bizonyos előfeltételezéssel fogott. „A baromtenyésztő félnomád nép nyári foglalkozásra van utalva. Barma nyárban a végtelen 38. Ecsedi I.: Hortobágy puszta és élete Db., 1914. I—VI. Ugyanott köszönetet mond a Magyar Földrajzi Társaság Alföldkutató Bizottságának, a Néprajzi Osztálynak, a Néprajzi Értesítőnek, az Uránia folyóiratnak és Zoltai Lajosnak a támogatásért.
