Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)

A néprajz vonzásában

érdeklődött, és a mondottakat maga is a helyszínen ellenőrizte.

30 A kétségtelenül kemény hangú — de nem tiszteletlen — bírálatot Herman Ottó nemcsak Zoltai Lajoshoz írott levelében panaszolta fel, hanem válaszolt is rá, kissé személyeskedő módon. A bírálatot a kívülálló által megsértett civis önérzetnek tulajdonította, amely a debrecenieket illető dolgok esetében csak saját magát érzi illetékesnek. Érdemben azonban nem tudta megcáfolni a fiatal tanár állításait. Azt elismerte, hogy tanulmánya megírásánál az adatközlői véleményét fogadta el.

31 Ecsedi a vitát nem folytatta, ellenben a következő esztendőben megjelentette a debreceni építkezésről szóló tanulmányát, amelyben az általa nagyon jól ismert paraszt-polgári városi ház külső és belső berendezését és tartozékait írta le. E tanulmány azonban csak mellékes terméke volt az évek óta folytatott néprajzi kutatásainak. Ezek a kutatások a nagy hortobágyi monográfia előmunkálataihoz tartoztak, s 1912 óta nyomon tudjuk kísérni a Hortobágyra, Bihar megye falvaiba és a Hajdúságba tett kutató útjait. A jelentések szerint ebben az évben összesen tíz napon a debreceni, a nádudvari, a kunmadarasi legelőkön. Szeptember 30. Debreceni fogatok. NÉ. 1911. (XII.) 36—51. „E tanulmány olyan téren mozog, ahol tisztán kérdezősködés útján nem lehet eligazodni... A másik hiba szerintem a kutatási eljárásban rejlik. Az alföldi népet az ethnografus nem tanulmányozhatja direkt módon, azaz, hogy az illető tudja ... hogy az egész lényét tanulmány tárgyává teszi," előre megfogalmazott kérdéssel rávezetni a tőle várt helyes feleletre. A kérdezőre ráhagyja, amit az kérdezni akar. A helyes módszer a nép tevékenységének és eljárásának közvetlen megfigyelése és pontos leírása. De az sem mindegy, kik az adatközlők. „Nem fordulhatok elurasodott cívisekhez, nem faggatózhatok keresztkérdésekkel". Herman Ottó téves információkat is kaphatott, vagy az adatközlője hagyta rá, a rajzolója is tévedhetett, mikor az „ötletes nyolcas" fogatot megkonstruálta. A debreceni polgár a szekér mellé köthet nyolc, sőt tíz lovat is, de nem befogva. Két lovat két melléje állított lógóssal lehet befogni egy szélben, ezek mellé esetleg még kettőt lehet kötni, de vezetéken. Nyolc lovat egyszéltire fogva a láncok és a gyeplők miatt sem elképzelni, sem irányítani nem lehet. „Bírálat helyett megkísérlem egy bővebb — de korántsem teljes leírását adni a debreceni fogatoknak, ahogy gyermekkoromtól láttam és hallottam". 31. Magyar Nyelv (MNy.) 1911. július hó NÉ. 1912. XIII. 157—194.