Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)

Bevezetés

juttatott. Ez a kézikönyv a tárgyi néprajz minden területére kiterjeszkedett, rendszerbe foglalta az egyes gyűjtőköröket, ábrákon mutatta a gyűjtőkörök jellegzetes tárgytípusait. Nemcsak a paraszti élet tárgyaival foglalkozott, a néprajzi gyűjtés körét kiterjesztette a hagyományos módon dolgozó céhes kisipar termékei körére is. Az első világháború előtt — a Magyarság Néprajza kötetének megjelenéséig — ez a könyv volt a néprajzi gyűjtők bibliája, hatása és ajánlásai még a második világháború előtt is meghatározták a parasztság anyagi műveltségével foglalkozó ethnográfusok gyűjtő és feldolgozó tevékenységét. A debreceni városi múzeum kezdetei 1903-ra nyúlnak viszsza, a tényleges működését csak 1905-ben kezdte. Az alapgyűjtemény egy debreceni ékszerész, Löfkovits Artúr amatőr érdeklődésének eredményeként jött létre, főleg régészeti, ipar- és képzőművészeti tárgyakból állott, kuriózumként volt benne néhány népművészeti jellegű fa- és csonttárgy. A jellege nem sokat változott 1905 után sem. A múzeumot elsősorban a város régészeti múltja iránti érdeklődés hozta létre, alapítói is ilyen érdeklődésűek voltak. Zoltai Lajos — aki a megalakult múzeum első és sokáig egyetlen hivatásos alkalmazottja volt — korábbi levéltári kutatásaitól most szintén a régészet felé fordult, ásatásokat végzett. Az ásatások által bekerült régészeti anyagot maga mosatta, konzerválta és egészítette ki. Az egykorú leltárkönyvek tanúsága szerint alkalmilag foglalkozott néprajzi tárgyak gyűjtésével is, de ez a gyűjtés sem rendszeresnek sem tervszerűnek nem volt mondható. Sőt 1908ig a múzeum gyűjtőköre és területe sem volt közelebbről meghatározva. Majdnem bizonyos, hogy a Bátky féle kézikönyv nyomán született meg az a körlevél, amelyet a városi, mint fenntartó testület képviselője, Oláh Károly kultúrtanácsnok Löfkovits Artúr tb. múzeumigazgató és Zoltai Lajos múzeumőr aláírásával 1907-ben adott ki a városi múzeum hatáskörébe eső gyűjtőterületre.