Mező Szilveszter szerk.: Hátizsákkal és bakancsban a Föld körül. Balázs Dénes világjáró geográfus (Debrecen, 2007)

Kubassek János: Dr. Balázs Dénes Debrecentől Érdig – öt világrészen át

A Magyar-Lengyei Szahara-expedíció Afrika földjén, magányos kutatóúton Dél-Afrikában, bozóttaxival Madagaszkáron Balázs Dénes Indonéziából hazatérve döbbent rá arra, hogy addigi élete folytathatatlan. A hivatalnoki pálya kötöttségei összeegyeztethetetlenek a kutatói szabadsággal. Feladta anyagi biztonságot nyújtó minisztériumi tisztviselői állását, s elindult egy nagyon bizonytalan, göröngyös úton, mely rengeteg megpróbáltatással és veszéllyel járt. Ez az út olyan célt és értelmet adott az életének, melynek eredményei nemcsak a hazai, hanem az egyetemes tudomány számára is gyarapodást jelentettek. Döntéséhez nagy segítséget jelentett felesége, Sprincz Vilma önzetlen támogatása. Házasságukat 1966. július 25-én, az égerszögi Szabadság-barlangban, égő karbidlámpák vibráló fényénél kötötték meg. Sprincz Vilma vállalta a rendkívüli ember mellett azt a rendkívüli hitvesi sorsot, mely Balázs Dénes számára a legfőbb erőforrás volt. A tudós így írt erről: „Ettől a naptól kezdve kutatásaimnak, expedícióimnak volt egy láthatatlan résztvevője, névtelen kísérője: odahaza a feleségem. Kisebb európai utakra együtt mentünk, de a férfi erejét is próbára tevő, távoli földrészekre vezető utazásaimon az ő fizikuma gyengének bizonyult volna. Lélekben azonban mindig úgy éreztem, hogy mellettem van, és ez a tudat megnövelte saját erőmet. ". E biztos családi háttér tudatában kezdte meg egyik legnagyobb szabású vállalkozásának, az Afrika-expedíciónak a megszervezését. Több hónapos, idegőrlő előkészítő munkát követően, 1967. január 19-én indulhatott el a Magyar-Lengyei Szahara expedíció - Balázs Dénes vezetésével. A csapat tagjai voltak Martinovich Sándor térképész, Csekő Árpád fizikus és Dobieslaw Walknowski lengyel néprajzkutató. Az expedíció Afrika legne-